20693. lajstromszámú szabadalom • Mótorkocsi

kevésbbé kilépnek (8) kerék kerületi föliiletéből, úgy hogy a jármű jégen is mehet és emelkedéseket is le tud győzni. Ha gőzkazán adja a hajtóerőt, előnyös a kiömlő gőzt a (18) korongok által kétoldalt zárt kerékbe vezetni, ezáltal a kereket fölmelegíteni és a jégképződést megakadályozni. A (18) korongokat hasítékkal látjuk el, mely hasítékon a (14) rúd fejrészei átnyúlnak ; az így keletkezett nyílásokon eltávozó gőz azonban nem oly mennyiségű, hogy a (8) kerék fölhevülését megakadályozhatná. A hátsó állványon közvetlenül a hátsó kerék előtt megfelelő magasságban (19) szög van úgy elrendezve, hogy segélyével egy kétkerekű jármű, pl. ágyú, szállítókocsi, hintó, eke vagy hasonló a motorkocsihoz kapcsolható. Ezen elrendezés által a mellső kerekek lényegesen tehermentesíttetnek, úgy hogy azok forgatása a kocsi vezetése czéljából könnyen eszközölhető. A vezetés (20) vezetőülésből történik (21) rúd közvetítésével, mely rúdon (22) dob van; ezen dobon a (3) tengellyel összekötött (23) láncz föl és le csévélődik (1. és 2. ábra). Erőátvitelre eddig fogaskerék, szíj és lánczhajtóművek szolgáltak, melyek egyrészt a géppel, másrészt a hajtókerékkel vannak kapcsolatban, míg jelen találmánynál súrlódási és pedig síkkoronghajtómű van az erőgép és a hajtókerék közé iktatva. Áll pedig ezen hajtómű, mint 7. és 8. ábrák mutatják, (24) síkkorongból, melyet (25) tengellyel alkalmas (26) ágyban vezetünk. A (27) géptengely (1. ábra) forgását fölvevő (28) tengelyre (29) dörzskorongot ékeljük. A (28) tengely a végén lévő (30) kónikus kerék közvetítésével (31) kúpkereket hajtja, mely a (33) csapágykar (32) függőcsapja körül foroghat; (31) kúpkerék forgását (34) kúpkerekekre viszi át; ezen kúpkerekek (35) orsókon ülnek melyek, mint a (28) orsó, (36) dörzskorongokat hordanak. Az összes (28) és (35) orsók forgásukat (37, 38) fogaskerekek segítségével a (24) síkkorong alatt ágyazott (39) orsókra viszik át, melyeken szintén (40) dörzskorongok ülnek. A síkkorongot tehát a fölső és alsó oldalon négy-négy dörzskorong támadja meg | és hozza forgásba. Eze\ forgást (41, 42) | kúpkerékhajtómű által elő, * (43) tengelyre és innen (44, 45, 46) láncz. \jtómű által (7) tengelyre visszük át, mely mgely a reája ékelt (8) hajtókereket forgásb hozza. A síkkorong sebességét üzemk zben akként változtathatjuk, hogy a dörzsk •ongokat a síkkorongon eltoljuk. Ezen czélbo (41) kúpkerék ágya körül lazán forgath yjan (47) fogaskereket helyezzük, mely fogt herékbe négy egymáshoz derékszög alatt . ló (48) fogasrúd kapaszkodik, melyek keng dszerűen előbb (40) alsó korongokat fog, t át, azután fölfelé kétszer derékszögben va uak áthajlítva, úgy hogy szintén kengyela. kú (49) végükkel (29) és (36) fölső korongo \t átfoghatják (7. és 8. ábra). (47) kerékl. I (50) lánczkerék van összekötve, mely (5 láncz segélyével (52) kerékkel áll kapcso latban. Ezen kereket (53) rúddal a vezető helyétől forgatjuk és így az erőátvitel, illetve a jármű sebességét szabályozhatjuk (1. és 2. ábra). SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Motorkocsi, jellemezve a kocsiváznak forgatható és két kerékkel ellátott mellső tengelyen és egy hátsó tengelyen való ágyazása által, mely hátsó tengely széles futófölülettel ellátott, esetleg fűthető hátsó kereket hord, mely előtt kellő magasságban egy szög van elrendezve, melynek segélyével egy más kétkerekű járművet lehet a motorkocsihoz kapcsolni, úgy hogy ötkerekű járművet nyerünk tetszőleges, változtatható czélokra, mely jármű a széles kerék alkalmazásának következtében lágy, csuszamlós talajon is haladhat. 2. Az 1. alatt jellemzett motorkocsinál a széles hátsó kerék fölszerelése a.futófölületből egymásután kitolható jégsarkantyúkkal, melyek forgattyúk orongokhoz vannak csuklósan kapcsolva és mely jégsarkantyúkat a vezetőülésből tetszőlegesen lehet működtetni. 3. Az 1. alatt jellemzett motorkocsinál súrlódási kerékhajtóműnek erőátviteli ezé-