20604. lajstromszámú szabadalom • Gép folyadékoknak palaczkokba való fejtésére

— 3 — csövekre föltolt palaczkok a (q) zárótagból lefelé nyúló (q4) karokra foglalt (íá) pofákra támaszkodnak. A palaczkok tartására ezen (S) pofákon kívül még (T T) szorítópofák is szolgálnak, melyek kettőnként a palaczkokat nyakuknál fogva a (q) zárótagok belső tömítőgyűrűibe szorítják. Ezen (T) pofák ugyanis a (((4) karokban a (Ql) csövekkel párhuzamosan elhelyezett és hosszirányukban kissé elmozdítható (t) csöveken forgathatóan vannak ágyazva, még pedig úgy, hogy a (t) csövek alatt összeérő (t2) szárnyaik közé a (t) csőnek alsó (tl) toldata nyúl föl, oly czélból, hogy a (t) csőnek fölfelé való elmozdulásakor a (tl) toldat a (t2) szárnyakat egymástól el- és ezzel a (T) pofákat összeszorítsa (2—6. ábrák). A (t) csőnek ezen fölfelé emelkedésével egyidejűleg a (T) pofák a palaczknyakra szorulva, a palaczkot szájánál fogva a (q) zárótag tömítő gyűrűjébe szorítják, ezzel a palaczk bélvilágának a lefejtés közben a külső atmoszférától való légmentes elzárását létesítve. A (t) csőben (ul) keresztpálczával visszatartott (u) rúd alsó végén (U) emeltyűvel csuklósan kapcsolódik, mely utóbbi viszont a (q4) karra van forgathatólag szerelve. Az (u) rúd fölső vékonyabb részét, körülvevő (u2) rúgó alul az (u) rúd vállasra, fölül pedig egy a (t) csőbe helyezett gyűrűre támaszkodva, az (u) rúd és (t) cső közvetítésével az (U) emeltyű és (tl) toldat között rugalmas összeköttetést létesít, minek folytán a (T) pofáknak összeszorítását és fölfelé mozgatását már határolni lehet, még mielőtt az (U) emeltyű határhelyzetét elérte volna, nevezetesen ezen (U) emeltyűnek másik karja, mint 2. ábrából, de az 1. ábrából is jól látható, a (C) medencze fenekéből lefelé nyúló (VI) csavarmenetes karimára csavarolt (V) gyűrű alsó peremére támaszkodik és ezen (u3) görgője folytán súrlódás nélkül elmozdulhat. Ezen elrendezés folytán tehát, ha a (Ql) csőre egy palaczkot föltolunk és ezt az (8) pofákra támasztva lefelé és befelé forgatjuk, úgy az (U) emeltyű külső karja fölfelé mozogni kénytelen, úgy hogy a palaczkoknak fölhelyezésével a (T) pofák | úgyszólván önműködően föl fogják a palaczkokat a (q) zárótagokba szorítani. A (q4) karokra, illetőleg az (U) emeltyűkre felfüggesztésük helyén (W) emeltyűk vannak még szerelve, melyek külső végükön a (T) pofákkal kapcsolódnak, ezeknek a (t) csövön lefelé való mozgását határolva, ezen emeltyűk belső vége ugyancsak a (V) gyűrű alsó peremére támaszkodik. Az (U) emeltyűknek a (q4) karokhoz való foglalására szolgáló (s) csavarok egyúttal az (S) pofák beállítására való szorítócsavarok gyanánt is szolgálnak (7 8. ábrák), nevezetesen az (S) pofák karja az (s) szorítócsavarok fölvételére hosszanti kimetszéssel és e fölött, mint a 2. áhrabeli pontozott vonalakból látható, még egy vezetőpeczekkel bír, mindez azon czélra, hogy az (S) pofák az üvegek különböző nagyságának megfelelően beállíthatók legyenek. A leírt gépnek működése már most a következő: a (B) csőtoldatot a folyadék főtartányával, melyből a folyadékot lefejteni akarjuk, kötjük össze, míg az (L) csőtoldathoz a gáz, a komprimált levegő vezetékét kapcsoljuk, erre előbb az (1) csapot megnyitva, nyomás alatt lévő gázt vagy levegőt bocsátunk be a (J) és (N) vezetékeken át az (M) gázharang alá illetőleg a (C) medenczébe. Ezen gáznyomást az (X) manométerrel ellenőrizhetjük (l. ábra). Minthogy a (C) medencze belvilága és az (M) gázharang alatti tér egymással még közlekednek, úgy mindkettőben a gáznyomás egyenlő. Ezután elzárjuk az (1) csapot és a lefejtendő folyadékot bocsátjuk be a (B) csőtoldaton és (D) csövön át a (C) medenczébe, melynek beivilágát az emelkedő folyadék az (M) gázharang belvilágától immár elzárja. A folyadéknak magasságát a (C) medenczében az itt reá ható gáznyomás és az azt kívülről behajtó gáznyomás állapítják meg. A medenczében és a gázharangban uralkodó gáznyomást a bebocsátó (I) csappal, illetőleg az (11) szabályozó csappal szabályozhatjuk. Ugyanis a főgáztartót, melynek vezetékével az (L) csőtoldatot összekötöttük, czélszerűen a folyadék főtartányával is össze-