20475. lajstromszámú szabadalom • Újítás homokmésztéglák előállításánál

- 2 — meg képezésében vett részt és a melyekből a készítésnél használt víz teljesen elpárolgott, minden előzetes kezelés nélkül lehet nagy feszültségű vízgőz hatásának kitenni; az ily alakos darabok ugyanis lekötött állapotban egyrészt vizet nem tartalmaznak, másrészt szerkezetük is annyira szilárddá vált, hogy a lecsapódott viz hatása következtében többé nem deformálódhatnak. Ha azonban a sajtót elhagyó téglát a gyors leköttetés előtt lassabb leköttetés czéljából raktározni kellene, ez a gyártást lényegesen komplikálná és az előállítási költségeket tetemesen nagyobbítaná, A szóban lévő eljárás czélja mész-homok alakos tárgyak előállítása, melyekre jellemző az, hogy azonnal magukban lekötnek, amint a sajtót elhagyják, melyek mészhydrátja, tehát az összes hozzákevert víz elpárolgása közben összefüggő, szilárd, kristályos tömeget alkot, mit az eljárás szerint akként érünk el, hogy a használt anyagokat különleges módon készítjük elő. Első sorban ugyanis arról van szó, hogy oly mész és homok keveréket állítsunk elő, melyben a mész teljesen száraz porrá van oltva és melynél a homok és mészhydrát között benső tapadás léphet föl. Ily keveréket az által, hogy az előzetesen száraz porrá oltott meszet homokkal Keverjük, előállítani nem lehet, mert ebben az esetben a mész és homok között nincs meg a kellő tapadás, sőt ellenkezőleg, a meszet mint égetett meszet kell megőrölni és ily állapotban a homokkal keverni, azután pedig a keveréket száraz porrá megoltani. Ismeretes, hogy a porrá oltást akként végezzük, hogy a mészhez aequivalens súlyú vizet adunk, ép úgy ismeretes az is, hogyha homokkal kevert meszet akarunk megoltani, a homok természetes nedvességére is tekintettel kell lenni és a homokban lévő nedvesség mennyiségét a megoltáshoz szükséges víz mennyiségéből levonni. Hogy azonban a homok lelő helyétől, raktározási idejétől és az időjárástól függő és az ezekkel változó nedvességtartalomtól függetlenül dolgozhassunk, a homokot már eddig is szárítottuk és ily állapotban kevertük a mésszel, mely keveréket azután megoltottunk. A szóban lévő találmány is abból indul ki, hogy a porrá oltott meszet száraz homokkal, a megoltáshoz épen szükséges mennyiségű vízzel kezeljük, de súlyt fektet azonkívül arra is, hogy a megoltás lehetőleg energikusan és gyorsan menjen végbe, a folyamat gyorsasága és energikus volta pedig az anyag egyenletes megoltását idézze elő és a homok és mész között jó tapadást létesítsen. Ismeretes továbbá az is, hogy a megoltás meleg víz alkalmazásánál igen gyorsan és energikusan megy végbe, de annyiban hátrányos, hogy alkalmazásánál a száraz homok és mesz keverékében a túlságosan sok vizet fölvett anyagcsomókat alkot, ellenben a keverék egyes részei vizet épen nem vesznek föl és megoltatlanok maradnak, ennek következtében teljesen egyenlőtlenül megoltott tömeg keletkeznék, melyet később gyorsan leköttetni nem lehetne. Hogy a melegvíz alkalmazásából származó előnyö ket biztosítsuk, a hátrányokat ellenben elkerüljük, oly módon járunk el, hogy a megoltásra használt vizet 100°-nál alacsonyabb hőmérsékletre hevítjük és nyomás alatt, rendkívül finoman szétporlasztva alkalmazzuk. A porrátört mésznek finoman szétporlasztott és nem egészen a forráspontig fölhevített vízzel való kezelése által a meszet tökéletesen egyenletesen oltjuk meg, úgy hogy abban sem megoltatlan részek nem maradnak, sem oly részek nem keletkeznek, melyek fölösleges vizet tartalmaznak. Azonkívül a megoltás rendkívül energikusan és gyorsan megy végbe, mit még az is elősegít, hogy a homokot a porrá tört mésszel való keverése előtt. fölhevítjük. Ha a homok ily módon magasabb hőmérsékletre van fölhevítve, az oltóvíz hőmérséklete alacsonyabb is lehet, minthogy a föltárandó meszet nem csak a megoltásra használt víz, hanem a homok is melegíti, tehát két hőforrás, egy száraz és egy nedves hatás alatt áll, melyek együtt energikusan meginduló és gyorsan lefolyó megoltást tesznek lehetővé. Ennek az egész tömegben egyenletes módon