20418. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémedényeknek, desztillálló készülékeknek és készülékrészeknek saválló anyaggal való bevonására

Megjelent 1901. évi február hó 4-én. MAGY. ggj KIR. SZABADALMI IBST HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 20418. szám. IV/i- OSZTÁLY. Eljárás fémedényeknek, desztillálókészülékeknek és készűlékrészeknek saválló anyaggal való bevonására. LEFELMANN FRIGYES VILMOS ÉS HUCKENDICK ARTHUR GYÁRIGAZGATÓK BERLEBURGBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1900 szeptember hó 10-ike. Jelen találmány különösen a vegyészeti iparban használatos edényeknek, desztillálókészülékeknek és készűlékrészeknek oly anyaggal való bevonására, illetve kibélelésére vonatkozik, mely savaknak valóban ellenállni képes és mely magasabb hőfokokat és mechanikai behatásokat is kibírván nagy tartóssággal bír. Az eljárás a következő: A burkolandó edényt legelőbb is jól megtisztítjuk, erre a bevonandó fölületeket érdessé tesszük, egy lenolajból és kénből álló főzettel bemázoljuk. Ezen fémfölületre azután egy habarcs, illetve kittréteget kenünk, mely anyagnak és forralt lenolajnak keverékéből áll, mely utóbbihoz czélszerüen egy kevés ként keverhetünk. Ezen kittbe azután körülbelül 20 cm. vastagságú érdes fölületű saválló agyaglapokat nyomunk. Ezen laprétegre azután újból egy a föntemlített habarcsból, vagy kittből álló réteget kenünk, melybe ugyanúgy, mint előbb egy második savmentes lapréteget nyomunk. Ezen lapokat úgy kell elhelyezni, hogy a fölső lapok az alsó lapréteg hézagait elfödjék (hasonlókép, mint a téglakötésnél). A burkolásnak ilyképen való gondos elkészítése után az egész edényt gyöngén megmelegítjük az egész tömeg megszárítása czéljából. Ezen szárításnak azonban egészen lassan kell végbemennie és több napig tartania. A megszáradás után a hőmérsékletet lassan több száz fokra emeljük, azaz egy égetési folyamatot vezetünk be, mely által a burkolat különböző rétegei az edényfallal szilárd és tartós összeköttetésbe lépnek. Az agyagkitt az égetésnél a szintén agyagból álló savmentes lapokkal egy tömör és egyenletes réteggé sül össze, mely a fémfalra legelőbb fölvitt leuolajból és kénből álló réteg segélyével a fémre erősen rátapad. A burkolat égetését és szárítását czélszerüen nem szabad tűzön, hanem hevített levegővel végezzük. Jobb megértés czéljából a mellékelt rajzon egy a jelen találmány szerint előállított burkolattal ellátott csésze van keresztmetszetben föltüntetve. A vas- vagy fémedény a rajzon (a)-val van jelölve, a lenolajból és kénből álló kötőanyagmáz pedig egy vastag szénvonallal van jelképezve, (b) az első kittréteg, melybe az első (c) lapréteg van beágyazva; a következő lapréteg (d)-vel, a második lapréteg