20356. lajstromszámú szabadalom • Öngerjesztő váltakozó áramú gép

bességkülönbség zérus vagyis (U)-ban egy helytálló, négysarkú mágneses tér fog keletkezni. Az (U) átalakító tekercseléseinek a helytálló térben való forgása által oly áramok indukáltainak, melyek a (C) kollektoron és a (B) keféken át. mint egyenáramok a (D) gyűrűkbe jutnak. Ezen körfolyam bekövetkezik, bármi is legyen a (v) forgássebessége, a (\V) váltakozó árámú generátor (20v) frequencziájú áramokat fog szolgáltatni és az (U) alakító (B és B) keféi között (20-16-4) v = 0 frequencziájú áramot, vagyis egyenáramot kapunk. Az öngerjesztés tehát kényszermozgású, amennyiben (M) remanens mágnessége ehhez megadja az impulzust. Miután az átalakító a géptengely által hajtatik és synchron kell forognia, nem szükséges, hogy egyenáramú tekercseléssel ellátott térmágnesekkel bírjon. Sőt elegendő, ha egyetlen egy armatúrából áll. A mágneses körök zártak lehetnek, mivel légköznek szükségessége fönn nem forog. Ennek követketkeztében lehetővé van téve, hogy az átalakító armatúrájának vas részét a frequenczia-transzformátor forgó részével egy szerkezetben egyesítsük, még pedig vagy akként, hogy a különböző (pl és p2) sarkszámok számára előállított két tekercselést egymás mellett a forgó rész kerületén rendezzük el, vagy pedig az által, hogy az átalakító tekercselését az armaturalemezek lyukaiban a tengelyhez közelebb ágyazzuk. Az 1. és 2. ábrákban ez utóbbi elrendezés van föltüntetve. Lehet továbbá, a föltaláló által staczionér átalakítók számára ismertetett elrendezés szerint, úgy a frequenczia-transzformátor szekundér armatúráján, valamint az átalakítón és két elkülönített tekercselést, utóbbit két kollektorral és rövidre zárt kefékkel elrendezni. Ez által az egyenáram sarkszorítói a forgó tekercselés bizonyos (pl. a két tekercselési rendszer neutrális pontjain) lesznek elhelyezve. Ha ezt a két pontot a főgép mágnesesévéivel kötjük össze, akkor csúszó kontaktusokat nem kell alkalmaznunk. Hogy a váltakozó áramú gép feszültségcsökkenését elkerüljük, illetve hogy kívánt feszültségszabályozást létesítsünk, a frequenczia-transzformátornak primér (Al) armatúráját úgy a mellekzárlatban, valamint a főáramkör soros kapcsolásában gerjesztjük (kevert kapcsolás, mint az egyenáramú gép kompoundálásánál). Hogy azonban a tógépben fejlesztett áramok tér- és időbeli eltolódásait kompenzáljuk, mely eltolódások a záró kör megterhelése és önindukcziója által okoztatnak, a jelen elrendezés értelmében úgy járunk el, hogy a soros kapcsolású gerjesztő áramok a mellékzárlatú gerjesztő áramokra vonatkozólag oly ellenkező irányú hatással bíró komponenst képezzenek, mint a milyet (K)-ban az áramok az indukáló (M) mágneses térben kifejtenek. Ezen czélból a szoros kapcsolású tekercselést oly helyzetben rendezzük el, hogy az oly forgó teret létesítsen, mely a mellékzárlatban gerjesztett forgó térrel a térforgás értelmében előre sietve szöget zár be Ci ugyanazon elvek szerint, melyeket föltaláló egyenáramú gépek és átalakítók kompenzálására vonatkozólag megadott. E szerint a két gerjesztő tekercselést vagy a frequenczia-transzformátor armatúrájában, vagy pedig a (K) és (Al) közzé igtatott transzformátorokban egymáshoz képest ^-el u eltoljuk. A közbeigtatott transzformátorok elrendezése különösen a kétfázisú rendszernél egyszerüsbűl különösen, mivel ez esetben a közönséges transzformátorok két csoportját rendezhetjük el, az 1. ábrában a (TI és T2) transzformátorokat, a hol is az egyik (TI) transzformátor az (I) fázisból primér ágazik el és a (II) fázissal ugyanazon értelemben sorosan van kapcsolva, míg a másik (T2) transzformátor a (II) fázisból ágazik el primér és az (I) fázissal ellenkező értelemben van sorosan kapcsolva. A két gerjesztő áramnak ezen kölcsönös viszonya által azt idézzük elő, hogy a mellékzárlatban és a főáramkörben gerjesztett mágneses terek egy eredő forgótérré tevődnek össze, mely annál erősebb és a mág-