20353. lajstromszámú szabadalom • Készülék az elektromos áram feszültségének mérésére

ségi fokához képest. (H) rúgó a mágneseknek kezdeti helyzetükbe való visszavezetésére szolgál, midőn ezek a köztük és a forgó (A) tárcsa között föllépő vonzás következtében kilengenek. (H) rúgó egyszersmind az (E) talapzatot a mágnesek súlyától részben vagy egészben tehermentesíti ós oly erős, hogy a mágnesek aránylag csak kis szögben lenghetnek ki. A (B) mágnesek kilengésének nagyságát (J) fokbeosztáson (K) mutató jelzi, mely utóbbi (Kl)-nél forgatható és működtetésére a mágnesek (D) forgástengelyére szerelt (G) kar szolgál. A mágnesek legnagyobb kilengésének megállapítására a (C) pallónak (C4) toldatába forgathatólag szerelt (M) kilincs szolgál, melynek szabad vége a készülék állványzatához erősített (Ml) fogazott rúdon mozog s így az említett alkatrészek segélyével a mágnesek által időközben leírt legnagyobb kilengési szög bármikor konstatálható, mivel ha az (M) kilincs ezen legnagyobb kilengésnek megfelelő fogába csappant be az (Ml) fogazott rúdnak, abból önmagától nem is távozik el (3. és 4. ábra). Hogy a mérőkészülék egyes alkatrészei i szilárdabban összetartassanak s megsérülésük a szállítás alkalmával lehetőleg megakadályoztassék, (C) palló végein (C5) furatok vannak kiképezve, azon csavarok befogadására, melyek a készülék állványzatának (C6) karjaiba csavaroltatnak fce. Ez alkalommal a mágnesek tengelye (E) talapzatról fölemeltetik s így a (H) rúgóra ható vonó erő is megszűnik. A rajzokban (3. ábra) az egyik csavar rövid, míg a másik hosszú, úgy hogy az utóbbi a készülék szekrényén kívülről is kezelhető. Ámbár előnyös az (M) kilincset és (Ml) fogazott rudat a leírt módon elrendezni, azonban ha kívánatos, ugyanezen részeket a mutatóval is kapcsolatba hozhatjuk. Esetleg az utóbbi elrendezésnél két mutató is alkalmazható, melyek közül az egyik a fogazott rúddal és kilinccsel áll kapcsolatban, a legnagyobb kilengés följegyzése végett, míg a másik szabadon követheti a mágnesek kilengéseit az áram erejének ingadozásaihoz képest. Önként értetődik, hogy a találmánybeli mérőkészüléknek egyes alkatrészei igen sokféleképen módosíthatók, a nélkül, hogy ezek a találmány lényegét érintenék. Ámbár a föntebbiekben előadott készüléknél két mágnes van alkalmazva, azonban szintúgy lehetséges egy mágnest, vagy esetleg kettőnél többet is alkalmazni. Továbbá a helyett, hogy a forgó (A) tárcsát és a mágneses féket egymással párhuzamos tengelyeken rendeznénk el, az említett alkatrészeket egymással szöget képező tengelyekre is szerelhetjük. A találmánybeli mérőkészülék működési módjára nézve a következőket jegyezzük meg: Mint föntebb említettük, a vezető anyagból álló (A) tárcsa egy könnyen hordozható, kisebb elektromotor fegyverzetének tengelyére van szerelve, még pedig szigetelő anyag közbeiktatásával, hogy ezen tárcsához elektromos áram ne juthashasson. A rajzokon bemutatott kiviteli alaknál vízszintes síkban forgó fegyverzettel bíró elektromotor van föltételezve, melynek függélyes tengelyére a jelen esetben szintén vízszintes síkban forgó (A) tárcsa van ékelve. Ha. most már a motort az elektromos vezeték valamely pontjával megfelelő sodronyok segélyével összekapcsoljuk, úgy a fegyverzet az áram itteni feszültségének megfelelő sebességgel fog forogni s természetesen ugyanezen sebességgel forgatja a (B) mágnesek mágneses terét metsző (A) tárcsát is. Mivel pedig tudvalevőleg a (B) mágnesek között forgó (A) tárcsának a mágnesekre gyakorolt mágneses vonzó hatása arányos ezen tárcsa forgássebességével s mivel a mágnesek a föntebbiek értelmében kilendíthetőleg vannak elrendezve, következőleg ezek az (A) tárcsa különböző forgási sebességéhez arányos kilengéseket végeznek, mely kilengések nagysága mindig megfelel a fegyverzethez vezetett elektromos áram feszültségének. Ezen különböző nagy kilengések (D G) szerkezeti részek közvetítésével átvitetnek egy fokbeosztáson mozgó mutatóra.