20338. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék gázok és értékesíthető melléktermékeknek egyidejű előállítására

- 3 -nyiségű vízgőz száll föl s egyszermind az ily félfolyós vagy folyós állapotra hozott sóknak a kalcziumkarbiddal való helyes elegyítési arányát szabályozni, valamint az elegynek a fejlesztőbe való bevezetését végrehajtani nehézségekbe ütközik. Ha azonban olaj. gyanta vagy czellulóza tartalmú anyagokat alkalmazunk, a hő fejlesztését nagy mértékben megakadályozzuk, a kalcziumkarbid szétbontását késleltetjük és ezáltal a gáz fejlesztését pontosan szabályozhatjuk. Azon organikus anyag, mely a föntebbiek értelmében a hőmérséklet emelkedését meggátolni van hivatva, a vizet kémiai vegyület alakjában is tartalmazhatja. Az illető sót az olaj- vagy gyanta-tartalmú anyagokkal való elegyítése előtt tetszőleges alakú apró darabokra zúzzuk szét, vagy esetleg a fejlesztőkészűlék nagysága szerint, eredeti jegeczformájában. vagy alapalakjában is alkalmazhatjuk. Ha a vízgőz fejlődése nem akadályoztatik meg, ez azonnal érvényesíti hatását a kaleziumkarbidra és ha az utóbbi valamely foszfor-vegyületet tartalmaz, úgy foszforhydrogén keletkezik, mely tudvalevőleg nagyon kerülendő, mivel az az acetylénnel keveredve, ennek gyulékonyságát, illetőleg robbanásra való hajlandóságát nagy mértékben növeli. A találmánybeli eljárás fontos jellemzőjét azonban épen az képezi, hogy a föntebb említett anyagok fokonként elegyíthetők a karbiddal és ezáltal a hőmérséklet nem emelkedhetik a megengedett foknál magasabbra s azonkívül a vízalkatrészek azonnal elbontatnak és nem párologtatnak el, minek következtében a foszfor visszamarad a melléktermékben és nem elegyedik foszforsav alakjában az acetyléngázzal, úgy hogy ez azt nem is ragadhatja magával s ezáltal a találmánybeli eljárás segélyével fejlesztett acetyléngáz sokkal kevésbé veszélyes az eddigieknél és azonkívül nem is bír hajlandósággal a fölrobbanásra az összenyomás alkalmával. Különben gond fordítandó arra is, hogy a kalcziumkarbiddal elegyítendő anyag elegendő mennyiségű bázikus sót tartalmazzon, mely aztán a foszforral vegyületet képezhet. J Az említett, kristályvizet tartalmazó sókon ' kívül a karbid szétbontására pl. ammoniumnitrát is alkalmazható, mely sem kristályvizet, sem molekulavizet nem tartalmaz, hanem csakis hydrogént és oxygént s midőn só ezen a kalcziumkarbiddal érintkezésbe hozatik, cserebomlás lép föl, miközben acetylén és más gázok szabadíttatnak föl és bázikus csoportok maradnak vissza melléktermék gyanánt. Ez esetben a hőmérséklet csak igen csekély fokban, vagy egyáltalában nem emelkedik és így túlmagas hőmérséklet előállása meg van akadályozva. Ugyanezen eredmény, vagyis a túlmagas hőmérséklet előállításának megakadályozása akkor is bekövetkezik, ha más oly sókat alkalmazunk, illetve hozunk kalcziumkarbiddal érintkezésbe, melyek sem kristályvizet, sem molekulavizet nem tartalmaznak. A föntebbi leírásban a találmánybeli eljárás megvilágítása végett mindig kalcziumkarbidról beszéltünk, azonban önmagától értetődik, hogy bármely más karbid is alkalmazható, amikor természetesen a fejlesztett gázok és a visszamaradó melléktermékek mindig alkalmazkodnak az eljárásnál használt anyagokhoz, illetve ezek szerint különbözőek lesznek. Egyik előnye a találmánybeli, acetylengáz előállítására vonatkozó eljárásnak az eddig ismeretes eljárásokkal szemben az, hogy a gáz fejlődése fokozatosan halad és robbanékony foszforvegyületek keletkezése ki van zárva s azonkívül a fejlesztést erős falú hengerekben eszközölhetjük, minek következtében a gáz olyan nyomás alá helyezhető önműködőlég, amily nyomást az illető edény vagy henger falazata kibír, úgy hogy ha pl. a gázt mótorjárművek hajtására akarjuk fölhasználni, nem csak az explózió anyaga áll rendelkezésünkre, hanem azon esetben, ha a robbantásnál komprimált levegőt akarunk alkalmazni, azon nyomás is rendelkezésünkre áll, melynek segélyével a meggyújtás előtt úgy a gázt, mint a levegőt komprimálhatjuk. Áttérve a mellékelt rajzokra, az 1. ábrán (a) a fejlesztő kamra, melynek fölső részében két (b, c) rekesz van kiképezve s ezekben