20333. lajstromszámú szabadalom • Olvasztó kemencze

Megjelent 1901. évi január lió lO-én. MAGY. |jg| KIU. SZABADAT.ML IBBÍ HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 20333. szám. XII/d. OSZTÁLY Olvasztó kemencze. sandron Ágost József és wilmotte Márton József mérnökök parisban. A szabadalom bejelentésének napja 1900 julius hó 2-ika. Jelen találmány tárgya oly visszasugárzó és tégelyes kemencze, melynek lényeges részei: a tűzlemez (pestgübü). hol az olvadás végbemegy, továbbá a szinítő tégely, melyben az anyagok tisztítása befejeződik. A gázok egy tűzfészekben fejlődnek, melybe túlhevített gőzsugár, vagy gőz és levegő keveréke vezettetik; innen a gázok a gübüs testbe jutnak, azután pedig a szinítő tégelybe s végül a gőztúlhevítőt körülkerülve, a gőzt fejlesztő kazán tűzfészkébe érkeznek. A túlhevítőből (gőzfejlesztőből) jövő gőzt megfelelő módon elrendezett csövek vezetik a megolvadt anyaghoz, hogy azon áthatolva, a szinítést elősegítse. A következő leírásból ós rajzokból könynyen meg lesz érthető az új rendszerű kemencze berendezése és működési módja. Az 1. ábra az egésznek hosszmetszetét mutatja, a 2. ábra ennek (A—B) irányban vett s 3. ábra vízszintes metszetét. Az (a) tüzelő és lepárló tűzfészket (b) lánghíd választja el (c) olvasztó kemenczétől, melynek (d) gübiije a tűzfészek felé lejtősen hajlik. Az ezután következő (e) szinítő kemencze (c) kemenczével (f g h i j k) tűzcsatornák i segélyével közlekedik, melyek a megolvadt anyag leeresztésére és a gázok átbocsátására szolgálnak. A (c) kemencze visszasugárzó kemencze sa gázt (a) tűzfészekből kapja, zárt kamrát képez, melyből az anyagok csak az (f k) csatornákon keresztül ömölhetnek ki; az olvadt anyag (cl) gübü fölött nyugszik s közvetetlenül érintkezik a gázokkal; a folyékonyabbá lett anyag aztán (e) kamrába ömlik. Ezen kamrába vonulnak az előbbiből a gázok is s a fém itt lesz egészen folyóssá; a gázok végül (m) csatornán keresztül (1) túlhevítő köré érkeznek. Az (e) szinítő kemencze mennyezetét egymás mellé sorakozó kis (n) boltozat részek alkotják, melyeknek czélja, hogy a fémre való visszasugárzás tetemesebb legyen. A túlhevítőt valamely izzásban lévő tüzelőanyaggal megtöltött (l) henger alkotja s az ennek falában csavarosan körülvezetett (o) spirális cső, melynek egyik vége (p) csövön keresztül (q) kazánnal, a másik vége (r) csővel közlekedik, mely utóbbinak szerepét alább ismertetjük. Az égéstermékek (w) kürtőn keresztül távoznak. A kazánt fűtőgázok (s) csatornán keresztül jutnak a kazán alá.