20255. lajstromszámú szabadalom • Kerékpár fék

hatás folytán a lánczkerék felé való moz- , gását korlátozza. A (D) agy végein, a küllő- | peremek külső oldalán elrendezett (G) dörzskarimákkal bír, melyekhez alkalmas (H) súrlódó anyag (czélszerüen vulkanizált fiber vagy bőr) van erősítve. Ezen dörzskarimák egyikével szemben egy (P) surlódótárcsa van. szilárdan megerősítve, mely az (N) kónus befogadására alkalmas mélyedéssel bír. Az (N) kónus és a (P) tárcsa közép része közé egy vékony (0) lemez van behelyezve, melynek vastagsága a súrlódó fékfölületek beállítására változtatható. A (D) agy másik végére egy (I) gyűrű van erősítve, mely kerületén rajta egészen keresztülhatoló, kifelé hajló (I') kivágásokkal bír. Ezen kivágásokban (K) kapcsológörgők vannak elrendezve, melyek hosszabbak, mint az (I) gyűrű szélessége és a kivágásokban úgy hosszirányban, mint oldalirányban mozgathatók és egy (J) lánczkerék hengeres belső fölületével kapcsolódnak, mely az (I) gyűrűt körülveszi, mi mellett a (J) lánczkerék és (I) gyűrű a gögőkön gördül a hosszirányban elmozgatható. A lánczkerék egy befelé nyúló (J') karimával bír, mely a (D) agyon lévő (G) dörzsfölülettel szemben van elhelyezve, azzal érintkezik és a (K) görgők végeihez is súrlódik. (L) egy gyűrűalakú kupakot jelöl, mely a lánczkerék külső oldalán van rögzítve és az (N) kónust körülveszi. Ezen kupak a görgők külső végéhez súrlódik és egy kifelé terjedő (L") hüvelyes résszel bír, melyen belül az (N) kónus egy (N') peremmel bír. Ezen (N') perem és az (L) kupak között bizonyos távolságokban (M) golyók (czélszerüen három) vannak elrendezve és az (N') peremben egy folytonos (N") vályú van, melyben a golyók szabadon futnak, míg az (L) kupakban a golyók fölvételére szolgáló szűkölő szegmentszerű (L') vájatok egy sorozata van elrendezve. Az (N) kónuson egy négyszögletes (Q) toldat van elrendezve, mely az (N) kónus forgását megakadályozza; a (P) dörzstárcsa forgása szintén valamely alkalmas módon van megakadályozva. A készülék működése a következő: Ha a lábitót hajtjuk, akkor a lánczkerék a (K) görgők által mereven az agyhoz van kapcsolva, mely görgők a (J) kerékkel annak (J') karimájával és az (I) gyűrűvel kerületükön és mindkét végükön érintkeznek és a gyűrűben lévő (I') kivágások görbe fölületén kifelé mozognak rúgók alkalmazása nélkül: egyidejűleg az (E) rúgó az agyat jobb oldalra nyomja és az (M) golyók az (L') vájatok mélyebb vége felé mozognak vissza és az (N") vályúban szabadon előre futnak. A fékfölületek ily módon kapcsolaton kívül vannak tartva. Ha menet közben a lábitót lábbal visszatartjuk, akkor a (D) agy, (B) cső és (1) gyűrű szabadon tovább forog, (K) görgők az (I') kivágások mélyebb vége felé haladnak és a lánczkereket az agytól szabaddá teszik, egyidejűleg a lánczkeréknek a kerékagyhoz képest való visszamaradása folytán az (M) golyók az (L') vájatok hajlásán előre gördülnek, miáltal a lánczkerék az agyon hosszirányban befelé tolatik és az agy a (B) csövön hosszirányban elmozog, úgy hogy az (E) rúgó összeszoríttatik. Ezen mozgás az agy végein lévő (G, G) dörzsfölületeket a rögzített (P) dörzstárcsához és a lánczkeréken lévő (J') dörzsfölülethez odaszorítja és az agy forgása ellen annak mindegyik végén egy hatásos és egyforma ellenállást létesít. Látható tehát, hogy a fékező dörzsfölületek a tengelytől tetemes távolságban vannak, miáltal a szerkezet hatása és a tartóssága nagyobb; továbbá, hogy az (M) golyók a tengelyhez közel vannak, miáltal hatásuk gyönge pedálnyomás mellett erélyesebb, mintha azok messzebb volnának, úgy hogy az előre haladásnál kisebb munkakifejtés igényeltetik. Látható továbbá, hogy a (K) kapcsológörgők aránylag hosszúk és ezáltal kisebb fölületi megterhelésnek vannak kitéve és hogy kerületükön és mindkét végükön érintkeznek a mozgó fölületekkel, miáltal a kapcsolást biztosan és rúgók alkalmazásának szükségessége nélkül végzik. Látható továbbá az is, hogy a szerkezet a közönséges kerékagyon kívül csak kevés és aránylag olcsó és tartós külön alkatrészekkel bír, valamint az is, hogy a (D) agy közvetlenül a (B') betéten fekszik föl és pedig