20234. lajstromszámú szabadalom • Görgős csapágy

í -furájukban ne szenvedjenek változást, a mi bekövetkezhetik, ha .a karimák külső fölületükkel kemény fölületen gördülnek, a karimáknak külső fölülete és a csapágyszelencze belső, valamint a csap külső fölülete között a szabad (p) közt rendezzük el. Ezt az 1. ábra szerint akként foganatosítjuk, hogy a karimák külső átmérőjét kisebbre csináljuk, mint a görgők külső átmérőjét. A gyakorlatban azt találtuk, hogy ezen szabad köz elrendezése következtében a görgők huzamosabb ideig maradnak működésben a nélkül, hogy a karimák anyagának strukturája elszemcsésednék. Midőn a keretet a görgőkkel együtt a tengelycsap és a csapágyszelencze közé akarjuk beilleszteni, akkor az (1) határolót természetesen le kell szerelnünk. Hogy a görgőket a csapágy megrozsdásodásának megakadályozására használt kenőanyag és a csapágyszelenczébe behatoló por által képezett konzisztens maszszától megszabadítsuk, a csapágyszelencze alsó részén a (q) tartályt (1—4. ábrák) rendezzük el, melyet azonban azon esetben, midőn a csapágyszelencze forog és a tengelycsap rögzítve van, ez utóbbinak fölső részén rendezzük el, a mint ez a 6. és 7. ábrákban van föltüntetve. Ezen tartály a tengelycsap egész hoszszára terjed ki és valamivel hosszabb, mint a görgők. A tartályban továbbá a csapágy hossztengelyéhez szög alatt elrendezett (r s t) nyúlványok vannak kiképezve, melyek, a mint ez a 4. és 7. ábrákban látható, a csapágyszelencze belsejével konczentrikus pályákat képeznek, a mikor is a toldatok egymástól elkülönítettek, úgy hogy a tartály fölött mozgó görgőkhöz tapadó, említett konzisztens massza saját súlyánál fogva a tartályba hull. Az ekként kiképezett toldatok ugyanis a görgőket alátámasztják, úgy hogy azok a czentrifugális erő hatása alatt nem eshetnek a tartályba; ezenkívül a toldatok végeit egymáshoz képest eltoltan akként rendezzük el, hogy a görgők a tartály | fölött való haladásuk közben folyton támaszra találnak, úgy hogy azoknak fölülete nem ütközhetik a toldatok végeibe. Ha a görgőket a tartály fölött való haladásuk alatt nem támasztanék alá, akkor azok erősen odaütődnének a tartály hátsó szélébe, a mikor is az ütés ereje a forgási sebességtől függ, mely ütés a görgőket megrongálja és az orsókra nézve oly igénybevételeket támasztana, hogy azok a helyes állásból csakhamar kimozdulnának. Hogy a kanyarulatok befutásánál a csapágyszelenczék a tengelyeken való csúszás következtében bajt ne szenvedjenek, a külső (w) csavarok segélyével a csapágyszelenczére leszerelhetően megerősített (v) födél belső oldalán a gyűrűs (y) csatornával (1. ábra) van ellátva, melyben a födélre erősített (1) gyűrű által hatásos állásukban tartott (z) görgők futnak. Az (1) gyűrű a (2) szögecsek segélyével van fölerősítve, melyeknek (3) feje kívül lévén elrendezve, bárki meggyőződhetik arról, vájjon a golyók helyes állásban tartatnak-e vagy sem. Ha tengelymenti lökés lép föl, akkor a (z) golyók a leszerelhető (1) határolóba ütköznek, de az ütés az ezen határoló és a tengelycsap közé igtatott ruganyos (6) alátétkorong által fölfogatik. Hogy pornak a csapágyszelenczébe való behatolását megakadályozzuk, a belső (4) födél alkalmas gyűrűs horonnyal van ellátva, melybe az (5) tömítés van beillesztve. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Görgős csapágy, jellemezve a (c) csapágyszelencze és a tengely (b) csapja közé igtatott, ez utóbbin alkalmazott határolók közötti távolságnál rövidebb, forgó (d) keret és ebben a (h) orsók által párhuzamosan tartott, ez utóbbiakon (j) antifrikcziós golyók segélyével ágyazott (c) görgők által, a hol is a csapágyban minden káros súrlódás el van kerülve. 2. Az 1. alatt igényelt csapágynál a gör-