20192. lajstromszámú szabadalom • Kilincsmű nagy erőt kifejtő munkagépekhez

rúd (x2) támadási pontját megváltoztatjuk, evvel az áttevési viszonyt, tehát a szerszám egy lökete alatt kifejtett erő nagyságát és a löket időtartamát is megváltoztathat­juk. Hogy a kilincsmű a főtengelyt is hátra felé ne forgassa, mikor a (k) nyomódarab visszafelé mozog, hogy tehát az utóbbi nem működését, mi a munkadarab által kifej­tett ellenállás miatt lehetséges, meggátol­hassuk az (a) főtengelyre a (G) kilincske­reket ékeljük föl, (11. és 12. ábra), melybe a gép állványon forgathatóan ágyazott (Gl) kilincs fogódzik. A kilincskerék fogosztását úgy választ­juk meg, hogy az (e) emelő kilengésének befejeztével a (Gl) kilincs a (G) kerék egy fogkörébe fogódzzék. Ugyanezt a hatást természetesen ak­ként is elérhetjük, hogy egy második az elsőhöz hasonló kilincsművet alkalmazunk, mely meg van fordítva, vagyis melynél a gépállványon ágyazott emelő a tengelyt oly módon veszi körül, hogy az (e) emelő­vel ellenkezően működjék, úgy hogy a ten­gely visszafelé forgásánál ez a kilincsmű akaszték gyanánt szerepeljen. A főtengely visszafelé forgását az által is meggátolhatjuk, hogy arra két hasonló kilincsművet engedünk hatni. Eme berende­zésnek olyannak kell lennie, hogy egy-egy kilincsmű azonnal működésbe jöjjön, mi­kor a másik működése megszűnik, tehát mikor ez a főtengelyre hatást nem gyako­rol. Ezt a 13. és 14. ábra szerint akként érjük el, hogy a hajtótengely két végén egy-egy, a másikkal szemben álló (v) for­gattyúcsap van fölékelve, mely a másik kilincsművet hozza működésbe. Eme kilincsműnek, eltekintve attól, hogy a hajtótengely mozgását a főtengelyre közvetlenül viszi át, és hogy a lendítő tö­meg nagy erőkifejtés esetében is csekély lehet, még az az előnye, hogy rendkívül kis mértékben kopik, mert ama súrlódás következtében, mely az emelő agya és a tengely között föllép, a tengely azonnal forgásnak indul, a nyomás nagy fölületre oszlik el, az emelő a főtengelyen munka­végzése közben nem csúszik, hanem avval mereven össze van kötve. Hogy a gyűrű és az emelő agya között lehetőleg kedvező érintkezést létesíthes­sünk, a nyomódarabot egy (k4) föliilettel látjuk el, mely a gyűrű fölületével kon­czentrikus és a gyűrű fölületére fekszik. A gyűrűben félkör keresztmetszetű (d2) kimaratások vannak, melyek a (d) gyűrű fölületével párhuzamosak, míg a (k) nyo­mófölületnek eme kimaratásoknak megfe­lelő (k3) kiemelkedése van. Ha a (k) nyomódarab a (d) fölületre fekszik, akkor a (k4) fölületével a gyűrű (d3) fölületére fekszik, ennek következtében a gyűrűfölii­let igen nagy fölíileten fekszik az (e) emelő agyának fölületére, mert a gyűrű egész hátsó fölületét a (d2) kimaratások csök­kentik. Minthogy ennél a kiviteli módozatnál a (k) nyomódarab nyomófölületével a gyűrű kerületére fekszik, tehát ezen fölület a főtengellyel konczentrikus a (k) emelő az (i) kimaratásban más értelmű lengés foga­natosíthatása czéljából átfordítható (1. a 15. és 16. ábrát). Ha tehát a főtengely által mozgatott szerszám egy vagy más ok miatt többé, nem mozog vagy nem mozoghat előre, elégséges, ha a nyomódarabot kihúzzuk és átfordítva, (tehát a 15. ábrán látható helyzetből a 16. ábrán láthatóba véve) ismét elhelyezzük és a (q) rúgót átváltjuk, a szerszámot magának a kilincsműnek se­gélyével vihetjük vissza a kezdeti állásába. Természetes azonban, hogy ekkor a (G Gl) kilincsművet (11. és 12. ábra) ugyancsak ki kell kapcsolni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Kilincsmű közvetlen átvivő vagy közbe­eső tag gyanánt nagy erőt kifejtő munkagéphez, az által jellemezve, hogy a lassan forgatandó főtengely ke­rületének felén egy egykarú lengő (e) emelő agyának egy (i) kimetszése által, vétetik körül, melynek az aggyal szem­ben fekvő kimetszésében egy (k) nyomc­darab oly módon van elhelyezve, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom