20172. lajstromszámú szabadalom • Olvasóállvány és ráma
nyúló (11) beállítócsavar megszorítása által, mely e közben az (e) forgótartóba helyezett (e4) sínnek támaszkodik, eszközöltetik. Hogy az olvasóállvány, valamely bútordarabhoz való közelérés alkalmával föllépő súrlódás által kárt ne okozzon, az (a) főtartóra egy ezt körülfogó eltolható (a3) gummigyűrű tűzetik rá. Azon esetben, ha az olvasóállvány vasból. aczélból vagy más fémből készíttetik (lásd 15 23. ábrát), az állvány a föntebb leírt, módon lesz szerkesztve, azon különbséggel, hogy a (B) lábak kettős T-alakú keresztmetszetben (15—20. ábra) elől lefelé kikanyarított talprészszel, hátul azonban keresztül lyukgatott, legömbölyített véggel, továbbá az (a) főtartó kerék keresztmetszetű csőből állíttatnak elő. Az (a) főtartó alsó végén lévő (al) ágytoldatok egy hasadék által két részre vannak osztva, melyek közé a (B) lábak hátsó végej beállíttatnak és ott (a2) szögecsek segélyével megerősíttetnek. A (B) lábak merevítése ez esetben egyes (Dl) támasztó lemezek segélyével történik (lásd 15., 21. ábrát), melyek alsó végeikkel a lábak fölső szélén lévő kétszerű (D3) csuklós toldatokhoz, míg fölső végeikkel a kétszerű (Cl) csuklós hüvelytoldatokhoz (B2) illetve (C2) szögecsek segélyével erősíttetnek meg. Az (e) forgótartót körülvevő (G3 (14) hüvelyek, a szerint, a mint az (e) forgótartó négyszög vagy zeg-zúgos keresztmetszetű üreges csőből készült, megfelelő alakúra állíttatnak elő (15., 21., 24. ábra) Az (m) forgócsap (M) csapjának fölvételére az (e2) forgótartófejben kerek keresztmetszetű (e3) hüvely erősíttetik meg függélyes irányban; míg az (m) forgócsapnak szorosan tartására egy (Sl) tolóka van vízszintesen áthatolóan elrendezve (16—18. ábra). E mindkét végén fölfelé tompított lapos (Sl) tolóka egyik vége felé kerek lyukkal, innen pedig a másik végéig érő hasadékkal van áttörve. Az (e) forgótartóhoz, ennek fölső vége | felé erősített U keresztmetszetű sínből álló I (f) keresztfejnek, hátsó szárával a (H) forgó! karnak hátsó vége két (H3) aczélpánt és (12) szögecs által olyképen van összekötve, hogy a szintén U keresztmetszetű (H) forgókar vízszintes kinyújtott helyzetben az (f) kereszttejnek mellső szárán fölfeküdjék, mely czélból ez utóbbi fölül a (H) forgókarnak, a hátsó vége pedig alúl egy-egy oldalbordáik feléig érő egymással illő kivágással bír. Egy a (H) forgókar mellső végén megerősített (H4) szorító segélyével az előbbinek üregében az U keresztmetű, vagy egymással összeszögecselt. élre állított két aczéllapsínekből álló kihúzható (H2) nyelv vezettetik be. Ezen ÍH4) szorító által a (H2) nyelv kihúzásakor elől egy a hátsó végén alúl megerősített, a (H) forgókart egyúttal körülvevő (H5) szorító által hátul vezettetik. E (H5) szorító mindkét oldalán egy-egy hüvellyel, alúl pedig egy mindkét vége felé egy-egy kerek lyuk és bevágással áttört (82) tolóval bír. A hüvelyek egyikébe szükség szerint egy kettőskarú (W) gyertyatartó függélyes karján lévő csapalakú karával tűzetik be és abban, az e karnak végén lévő félgömbölyű fejre rátolt (S2) tolóval megerősíttetik. A (H2) nyelv legmellsőbb végén merőlegesen keresztülnyúló (H7) hüvellyel ellátott (H6) szorító van az (m) forgócsapnak rátűzésére; a két kapoccsal alúl a (H6) szorítóhoz erősített (S) tolóka azonban az (m) forgócsapnak és ezáltal az (1) rámának az (e) forgókaron való megerősítésére szolgál (lásd 16—18. ábra). Maga a fémből és a farámához hasonlóan készült (1) ráma keresztmetszetben részben hoszszúkás négyszögű, egymással összeforrasztott üres fémcsőből, annak (11) szöglécze pedig fémbádoglemezből áll. Az (m) forgócsap a fából készült forgócsaphoz hasonlólag keresztmetszetben négyszögű fémcsőből van előállítva. Ennek csapot képező alsó része pedig egy merőlegesen benyúló kerek fémcsőből áll, melybe egy félgömbfejjel ellátott, alúl előálló (Ml) csavar van megerősítve.
