19994. lajstromszámú szabadalom • Eljárás áramnak egy elektromos áramhálózat feszültség alatt álló pontjai között való átmenetének könnyítésére

lése által javítja, az ekként erősbitett áram pedig újból a vezetést javítja, míg az áramerősség elegendő nem lesz arra, hogy az elektródákat azon hőmérsékletre hevítse föl, melynél azok anyagából a fényív létesítése ezéljából elegendő gőzök képződnek, a mi igen gyorsan következik be. Hangsúlyoznunk kell itt, hogy az alkáligőzök ezen vezetőképessége már régen ismeretes és hogy ez adott okot ezen gőzök természetének tudományos megvizsgálására, azonban, oly javaslat, mely szerint ezen tünemény bármily műszaki alkalmazásra ajánltatott volna) még nem történt; annál kevésbé használták föl ezen vezető képességet erős elektromos kisüléseknek egymástól elkülönített és ennek következtében árammentes elektródák között való létesítésére. A kisülésnek káligőzökkel vagy egyéb jó vezető gőzökkel eszközölt imént leírt bevezetésénél ezen gőzöknek hozzávezetését természetesen sokféleképen foganatosíthatjuk. Lehetne ezen czélból például az illető sókat tartalmazó spirituszlángot fölhasználni vagy az elektródák közelében egy hamúzsírral bevont sodronyt vagy egy szilárd fölhevítésénél káligőzöket szolgáltató anyagot is elrendezni; lehetne azonban magukat az elektródákat kálitartalommal előállítani vagy azoknak csúcsait kálisóval stb. tetszőleges ismert módon beitatni. Grőzösítő közeg gyanánt azomban nem okvetlenül lángot kell alkalmaznunk; lehet például fűtőforrás gyanánt áram által átfolyt vezetőt is fölhasználni. Megemlítjük még. hogy napokon át tartó világításnak a másodrendű vezető között átcsapó fényív segélyével való elérésére az igen csekély leégés daczára is meglehetősen hosszú pálczákat kell alkalmaznunk, melyeket, hogy az áramot vezessék, egész hosszúkban kell fölhevítenünk, a mi azonban nehézségekkel jár és azonkívül ingadozó feszűltségvesztességekre vezet. Ha azonban oly elektródákat alkalmazunk, melyek hidegen is jól vezetnek, mint például a szénnek vagy fémeknek oxydokkal való keverékeiből vagy pedig hidegen vezető oxydkeverékekből készült elektródákat, akkor ezeket csak végükön kell fölhevítenünk. Szénnek jelenléte a fényívet nem zavarja, mivel az elektródacsúcsokon uralkodó erős izzás következtében a szén elég és az öszszes könnyen illó anyagok eltávolíttatnak. Az elektródák maguk fémes vezetőkkel kitöltött, másodrendű vezetőkből készült csövekből vagy másodrendű vezetőkkel bevont sodronyokból vagy sodronykötelekből vagy fémes vezető bevonatokkal ellátott másodrendű vezetőrudakból készülhetnek, a mikor is a fémes bevonatok az ív képződésének pontján elégnek. Végre az elegtromosságot nehezen olvasztható, igen nehezen illó oxydokat szolgáltató fémpálczikák segélyével is vezethetjük be; ezen esetben a fényív a folyton újonnan képződő oxydók között fog átugorni. A mi az elektródák egymástóli távolságának folytonos világítás czéljaira való szabályozását illeti, úgy erre igen egyszerű és a már ismeretes szerkezetek is elegendők, melyek az illető viszonyoknál egyáltalján alkalmazhatók. Csak arra kell ügyelnünk, hogy a meggyújtás pillanatában az elektródáknak nem szabad egymással érintkezniük, hogy tehát az árammentes állapotnál az egymással érintkező elektródákat, mihelyt az áram záratik mindenek előtt bizonyos pl. 5 mm.-nyi távolságra távolítsuk el egymástól. Ezt egyszerűen azáltal érhetjük el, hogy a valamely mellékkapcsolású ágban folyó áramot arra használjuk föl, hogy segélyével a hüvelyeiben szabadon mozgatható szénrudak mindenek előtt rögzíttessenek és ezután a hüvelyek elállítása révén egymástól eltávolíttassanak. A jelen találmány tárgyának más alkalmazása azon megfigyelésen alapszik, hogy a Il-od rendű vezetői izzólámpák meggyújtását elősegítjük, ha az izzótesteket nem közönséges, hanem az elektromosságot vezető gőzöket tartalmazó lánggal előmelegítjük vagy (ha az előmelegítő -nem láng) az előmelegítéssel egyidejűleg az elektromosságot vezető gőzöket az izzótestek köze-