19969. lajstromszámú szabadalom • Lángzó egy vagy több izzófényű petróleumláng számára

vezettetik. A (11) rész a (2i) nyílásokkal bír, melyeken át a keverék kiáramolván, a (11) résszel közvetlen érintkezve elég, a mikor is a különböző nyílások lángja a (23, 24) karimákba ütközvén, a lángzó alsó részét hatásosan fölhevíti és azt oly hőmér­séken tartja, hogy a gőzösítő csőben lévő petróleum tökéletesen elgőzösíttetik. Ezen­kívül a (11) rész a harangalakú (25) kari­mával is bír, mely nemcsak a hő fölvételére, hanem egyidejűleg a lángnak léghuzam ellenében való megvédésére és ezen segéd lángok elrejtésére is szolgál; az alsó (24> karima ugyanazon rendeltetéssel bír és nagy fölületet következtében a láng által gyorsan fölhevíttetik. A petróleum elgőzösítését az (1) gőzösítő csőnek alkalmas csészében elégetett petró­leum által való előzetes fölhevítésével vezetjük be. Miután a petroleumgázok kép­ződtek, azoknak egy része, mint már emlí­tettük, lefelé tereltetik és a (22) nyílásokon át kiáramlik, a hol az külön gyújtó segé­lyével vagy az előmelegítő lángja által meggyujtatik a mikor is a (11) rész nem­sokára oly hőmérsékre hozatik, mely a petró­leum gőzösítésére elegendő. A gázból és levegőből álló keverék egye­nesen fölfelé igyekszik kiáramolni; ha azon­ban a lámpa egész vagy megközelítőleg egész hatályosságával ég, akkor a keverő cső belsejében, a lángzósüveg alatt oly nyomás uralkodik, mely elegendő arra, hogy a keverék egy része a keverőcső és a lángzó­cső közötti térbe és innen a (22) nyílásokon át kihajtassék. Hogy azonban a fűtőláng nyomáscsök­kenés közben is föntartassék, szükségünk van oly szerkezetekre, melyek a keverék nagyobb részét a (22) nyílásoknak szolgál­tatják át; ezen czélra a jelen foganatosítási alaknál a (26) szelep szolgál, mely közvet­lenül a (16) cső fölött a (12) keverőcső tölső végén van elrendezve. A (26) szelep egy a keverő cső átmérőjénél kisebb átmérőjű, vékony fémkorongból áll, mely az 1. ábrában telt vonalakkal föltüntetett leg­mélyebb állásánál a keveréknek csak kis részét engedi kerülete és a keverőcső falai között kiáramolni, úgy hogy a keverék leg­nagyobb része a (16) csövön keresztül a (12) és (13) csövek közötti térbe és ebben lefelé a (22) nyílásokhoz kénytelen áramolni. A szelep (27) agyával a (28) orsón vezetődik. Ha a keverő kamra belsejében a nyomás nagyobb mennyiségű gázkeverék beáramlása következtében növekedik, akkor a szelep megemeltetik és a keveréket nagyobb mennyiségben a lángzóhoz engedi. Ha a nyomás a gázvezető cső elzárása következtében csökken, akkor a (26) szelep saját súlyánál fogva lesülyed és a keverék nagyobb részét megint a (22) nyílások felé tereli. A 3. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a keverőcső és a lángzócső között a (27) csődarab van elrendezve, mely fölső (26) végén zárva van, míg alsó vége nyitott úgy, hogy a gáznak és a levegőnek a (12) keverőcsőből jövő keveréke a (27) cső belsejében lefelé kénytelen áramolni és ezután a cső alsó vége körül fölfelé a (13) lángzócsőbe áramlik. Ezen foganatosítási alaknál a fűtőláng számára szolgáló (22) nyilások oly síkban vannak elrendezve, mely magasabban fekszik, mint a (27) cső alsó karimája, úgy hogy a keverék egy része ezen (22) nyílásokon át a keverőcsőben uralkodó nyomástól függetlenül fog kiáramolni. Hogy azonban a keveréknek a lángzóhoz való áramlását szabályozzuk, a (28) gyűrűs szelepet ren­dezzük el. Ezen (28) gyűrűs szelep a (11) részen vagy a lángzócső alsó részén fekszik föl- és lefelé nyúló (29) rúddal van ellátva, mely a (30) csövön jár át. Ha a rudat kissé megemeljük, akkor a (27) csőből a (13) lángzócsőbe való átáramlás többé-kevésbé redukálva van, úgy hogy ez által a keve­réket oly módon oszthatjuk el, hogy a kis fűtőlángok elég keveréket kapnak. Ezen foganatosítási alaknál a levegő számára szolgáló (19) csöveket természetesen a lángzó­csövön, a (27) csövön és a keverő csövön keresztül kell vezetnünk. A 4. ábrában föltiintetett foganatosítási alak lényegében hasonló az 1. ábrában föl­tüutetett foganatosítási alakhoz; a különbség

Next

/
Oldalképek
Tartalom