19946. lajstromszámú szabadalom • Hajókompasz
- á -látható, az (Sl) csavaranyákat hordják, míg a (D) tok belsejében lévő végükön a kompaszrózsához czentrálisan elrendezett homorú (T) korongokat hordják. Az (S) orsók az (E) csapokon túl horonynyal bírnak, melybe a kaucsukból vagy hasonló anyagból készült (U) membránok vannak beillesztve, melyeknek kerülete az (E) csapok karimája és az ezekhez csatlakozó szelencze közé van szorítva. A membránok arra szolgálnak, hogy az (E) csapokon a folyadék kifolyását megakadályozzák. A kompasztok keretének nyugalomban tartása czéljából a megterhelt (I) harántrúd a (W) karok segélyével az (X) harántrúdra van fölfüggesztve, mely az (Y) hajókötélhez van erősítve. Az (X) és (I) harántrudak továbbá az ívalakú (Z) vezetékekben (2. ábra) végződő és a nehéz (Zl) rúd által egymástól megfelelő távolságban tartott rudak segélyével vannak egymással összekötve. Ezen összeköttetések a kompasznak a hajómozgások által létesített rázkódtatásait hárítják el. A függélyes (H) kötelek (1. ábra) alsó vége a hajó födélzetéhez vannak erősítve és megfeszítve. A (J) kötél egyik vége, mint már említtetett, az (F) keretnek fölső részéhez, másik vége a keretnek alsó részéhez van kötve, a mikor is a laza kötélrész majdnem a hajófödélzetig ér. Megemelés és sülyesztés közben az (A) kompaszrózsa az ,(R) toldatokra beható (V) rúgók által rögzíttetik, mely rúgókaz (N) karokat és ezek révén az (S) orsókat egymás felé szorítják. Mihelyt a készülék elegendő magasságra emeltetett, a (P) cső előbb az (II) rúdnak (12) végével érintkezik, további mozgatásnál lenyomatik és ez által az (NI) rudak révén az (N) karokat és ezeknek az (Sl) csavaranyákra beható (R) toldata révén az (S) orsókat szétfeszíti, úgy hogy a kompaszrózsa szabadon bocsáttatik. E közben az (F) keretnek (Gl) toldatai (3. ábra) az (L) rugóknak (M) szorító pofái közé kerültek, miáltal a készülék megemelt állásában rögzítve van. Már most a kompaszrózsa a hajótest mágneses behatásától függetlenül beáll, mire a készülék sülyesztésekor a rózsa az (R) toldatokra (1. ábra) beható (V) rúgók által újból rögzíttetik, a mikor is az (N) karok az (S) orsókat és ezekkel együtt a (T) korongokat egymáshoz közelítik, miáltal a kompaszrózsa állásában az említett czélból való leolvasás elérésére rögzítve tartatik. A leolvasó jellel ellátott (T) korong egy bemetszésébe az (a) peczek nyúl be, úgy hogy ezen korong forgás ellenében biztosítva lévén, pontos leolvasást eszközölhetünk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Hajókompasz, melynek rózsája a hajótest mágneses hatásköréből való fölhúzás alkalmával önműködően bocsáttatik szabadon és sülyesztésekor önműködően rögzíttetik, jellemezve az által, hogy oldalas túlmegfeszítés elkerülése czéljából a (D) kompasztok nem egy, hanem mindkét (E) csapján van egyegy átjáró (S) rögzítő orsó és magán a (D) tokon nem egy, hanem mindkét oldalán két egymással csuklósan öszszekötött (N NI) emeltyű van elrendezve, melyek közül az (F) keretnek alsó részén csuklósan fölszerelt alsó emeltyűk az (R) toldatokat hordják, melyek a (V) rúgók által a függélyes (F) keretrészekre szoríttatnak és elmozgatásuk közben az (S) rögzítő orsókat magukkal menesztik, míg a fölső (NI) emeltyűk szokásos módon vannak a (J) fölhúzó kötélnek laza (P) csövével összekötve. 2. Az 1. alatt igényelt kompasz egy foganatosítási alakja, jellemezve két a fölső (K) kötélcsiga tartóján elrendezett (L) szorító rúgó és az (F) keret fölső részben elrendezett, a kompasz megemelésénél, a rózsa szabadon bocsátásakor a kompasszt megemelt állá" sában rögzítő, az említett (L) szorító rúgókra becsappanó (Gl) toldatok által.
