19930. lajstromszámú szabadalom • Automobil jármű
ben-oszczillál tatnak: a következőkben fogjuk leírni. Az (i) szekrényből befelé nyúló (11) ágyazatokba (3. ábra) szerelt (1) tengelyen két (12) kart (11. ábra) rendezünk el, melyek mindegyikén egy (14) ékkel ellátott (13) agy van elrendezve. Az említett karok előrenyúlnak és (in) karokhoz vannak csuklósan erősítve, mely utóbbiaknak ellenkező végei, a (g, g2) rudak (4. ábra) (g4) végeinek (g5) csapjaihoz csuklósan vannak megerősítve Az (13) agyakra (11. ábra) a (hl 1) rudak végeihez csuklósan megerősített (n) karokat szereljük. Az (n) karok az (14) ék befogadására szolgáló bő (ul) horonnyal (16. ábra) bírnak úgy, hogy az (n) kar bizonyos határolt szabad mozgást képes végezni az (12) karhoz képest. Az (13) agyakra még az (o) karokat szereljük (11. ábra), melyek szintén el vannak látva (ol) hornyokkal. Az (o) karok alúl (o2) végüknél meg vannak görbítve úgy, hogy ezen végek az oszczilláló (fii) tengelyre erősített (f 18) korong (f 17) vájataival kapcsolódhatnak (8. és 9. ábrák). Az (o) karok (o4) agyait az (o3) rúgók övezik körül, mely rúgónak egyik vége az említett karhoz, másik vége pedig a helytálló (11) csapágyhoz van erősítve, mi által az említett karoknak görbített végei rendesen kapcsolódásban tartatnak az (fl8) koronggal. Ha az oszczilláló (a5, a8) emeltyűk (4. ábra) elérik legfölső állásukat, az (m) karok (11. ábra) megemelik az (12) karokat, ez által az (14) ékeket a horony falához szorítják és az (o) karokat kikapcsolják az (fl8) korongból (14. ábra), mi által lehetővé tétetik, hogy az (fll) tengely reverzálhassa a hajtó tengelyt. Az (14) ékek ekkor egyidejűleg az (n) karok (nl) hornyainak oldalfalaihoz szoríttatnak é3 ezen karoknak a (hl 1) rudakra gyakorolt hatása következtében a (h9) kettős kilincseket hatástalan állásukba lendítik (11. ábra). A 11. ábrában az (a5. a8) emeltyűk azon állásban vannak föltüntetve, melyben a leghosszabb ívben oszczillálnak és melyben a hajtótengelyt maximális sebességgel forgatják. A részek ezen állásánál a hajtótengely reverzálása czéljából a (k) rúd segélyével a kettős kilincs (h8) szárát megfelelő (hí) fogaskerekükkel kapcsolódásba kellene hozni és ekként az oszczilláló emeltyűket addig mozgatni fölfelé (h) szelenczéjükben, míg a hajtótengely forgása meg nem lassíttatik. A 12. ábrában a kilincsnek (h8) szára akként van föltüntetve, hogy az az emeltyűnek előre irányuló lökete közben végig csúszik a (h4) fogazáson, míg a 13. ábrában az emeltyű fölső végállása felé közlekedik, a hol is az (14) ék készen áll az (o) kar végét az (f 18) koronggal való kapcsolódásból kimozdítani. A 14. ábrában az emeltyű elérte elmozdulásának szélső határát, miáltal az (12) kar eléggé megemeltetett, hogy a kettős kilincset hatástalan állásába menessze viszsza ós az (o) kart kikapcsolja az (f'18) korongtól. Ha az emeltyű lefelé mozgatandó a hajtótengely sebességének fokozására, a (k) rúd háíratolatik, hogy a kettős kilincs ágait kapcsolódásba hozza a (h4) fogaskerékkel; mikor pedig ezen emeltyű elérte alsó végállását, akkor az (12) kar (14) éke az (n) kart elmozdítja és az által a kilincset előre meneszti hatástalan állásába. A hajtótengely sebességének változtatására szolgáló, kézi erővel szabályozott kilincsek egyidejűleg és egyetlen rúd segélyével működtetnek, mely elbocsáttatván, rögtön hatástalan állásba tér vissza; annak daczára, hogy a kilincsek kézzel szabályoz-, tatnak, mégis, ha a hajtótengely elérte maximális vagy minimális sebességét, azok automatikusan vezettetnek hatástalan állásukba. Az (12) karok nem járnak ide-oda az (a5, a8) emeltyűk minden elmozdulásánál, mivel az (m) karok ezen emeltyűkkel párhuzamosak úgy, hogy azok, daczára annak, hogy az (12) karok az emeltyűkkel együtt emelkednek és sűlyeduek, gyakorlatilag nem befolyásoltatnak ezek oszczillálása által. A következőkben az imént leirt erőátvi" teli szerkezet szabályozására, valamint a
