19857. lajstromszámú szabadalom • Gyufáknak dobozokba helyezésére szolágló gép

a (97) fölvevő tartányokba hullanak és itt a (96) bádoglemezek folytán egymáshoz pontosan párhuzamosan maradnak. A gyufáknak a (87) tartányba való szabályos behelyezése esetleg forgó kefék által is támogatható, melyek fölülről hatnak a gyufákra, míg ezek a (88) szalagok által lefelé vezettetnek el. A (16) szánra erősített (97) fölvevőtartányok ide oda mozgása ugyanazon szerkezetek segélyével történik, mint a föntebb leírt (14) tartányok megfelelő elállítása, épp így a gyufaszálak is ugyanazon módon lesznek a gereblyeszerűen működő adagoló közvetítésével az (51) gyűjtőtartánynak átadva, a mint ez föntebb leíratott. A 27. és 28. ábrák az (51) gyűjtőtartánynak egy másik kiviteli alakját ábrázolják, mely a gyufákat az új kiviteli alaknak megfelelően pontosan lemért magasságokban továbbítja. A gyufák az (51) gyűjtőtartányon kaucsukszalagok segélyével, melyek több (140) csiga alatt mozognak tova, vezettetnek. A (140) csigák több egymástól független tárcsából lehetnek összeállítva. E csigák, vagy tárcsák tengelyei függélyes tartókban foroghatnak és mozgásukat a gyufák segélyével nyerik, miközben ezekre gyönge nyomást gyakorolnak. Ha a gyufacsomó egyik helyén valamivel nagyobb volna, akkor ezen elrendezés előidézi azt, hogy csúszás következik be és a gyufák pontosan egyenletes rétegben helyezkednek el. Amint a 27. ábrából látható, a csigák reczézett fölületükön kívül még egy rövid sima véggel bírnak, mely csekélyebb átmérőjű, mint a csigák többi része. Ezen sima vég egy (141) csatornával épen szemközt fekszik. Ezáltal elérjük, hogy a gyufáknak csak farészei érintkeznek a csigák reczézett részével, míg fejei érintetlenül maradnak. Amint a gyufák a szalagok végeire értek, elhagyják a legutolsó csigát is és egy vízszintes (52) fémlemezre tolatnak. Ezen lemezről a gyufákat egy (143) gereblye, mely egy a (21) asztalhoz csatlakozó és egy önmagába visszatérő zárt (142) pályán vezetett (144) rúd segélyével mozgattatik, az (53) villába tolja, mialatt ez legmélyebb helyzetét foglalja el. Ezen elrendezésnek czélja annak megakadályozása, hogy a villa fölemelkedése alkalmával a gyufákat találja és ezáltal azoknak párhuzamos helyzetét esetleg megzavarja, mely a gyufák szabályos csomagolására tudvalevőleg igen fontos követelmény. A (143) gereblye hajtása úgy van megszabva, hogy az (53) villába mindig csak egy doboz megtöltésére szükséges pontosan meghatározott gyufamennyiség dobassék be. A (140) tárcsák, vagy csigák a 20. és 21. ábrákban föltiintetett tölcsérszerkezethez is alkalmazhatók és ez esetben hosszúság szerint az egyes (91) szekrényekben a (98) szalagok előtt vannak elrendezve és a föntebb leírt forgó keféket helyettesítik. A 29. és 30. ábrák egy olyan mérő- ós doboz-berakó szerkezetet tüntetnek föl, mely az ismertetett mechanikus kezet és a föntebb leírt villát fölöslegessé teszi. A szerkezet lényegében egy mérőtartányból áll, mely két mozogható fallal bír. Ezen falak egymáshoz közelíthetők, vagy egymástól eltávolíthatók, miáltal összecsukódnak, illetőleg szétnyílnak. Miután a gyufák az (51) gyűjtőtartányt elhagyták, a mérőtartányba hullanak, miközben ez összecsukódott helyzetében van és V betűhöz hasonló alakot mutat. Ha a mérőtartány falai megnyílnak, a gyufák az alattuk lévő megfelelő fiókba hullanak, mely fiókot a forgó (60) asztal továbbít. A gyufák esési magasságának kisebbítésére a tartány akként lehet berendezve, hogy a betöltött adaggal a fiókra süly ed és üres állapotban ismét fölfelé mozgattatik, vagy pedig olyan is lehet az elrendezés, hogy a fiókok a tartányhoz fölemeltetnek és töltés után újból lesülyednek. Igen előnyös amaz elrendezés, hogy a tartány (y) sülyed, a fiókhoz ér és a lemért gyufamennyiséget leadja. A V-alakú tartány fölső nyílása fölött egy vízszintesen elrendezett kés mozog, melynek czélja, hogy a tartányban lehulló gyufákat a többi gyufáktól elválassza. Ha a gyufák a (140) csigákat elhagyták,