19857. lajstromszámú szabadalom • Gyufáknak dobozokba helyezésére szolágló gép
- -2 -27. és 28. ábrák a gyűjtőtartány, a kiválogató- és a mérőszerkezet egy másik kiviteli alakjának hossz- és keresztmetszete, végre a 29. és 30. ábrák egy doboztöltőszerkezet hossz- illetőleg keresztmetszete, mely az előbbi kézhez hasonló alkatrészt helyettesíti. A szárítótérből kikerült gyufaszálak rendesen több vasbádogból álló keretbe vannak befoglalva, mely keretek egymással korrespondeáló lyukakkal bírnak. A 13—15. ábrákon példaképen egy ilyen Durand-féle keret van bemutatva, melynél a középső bádog két ékalakú csavar segélyével oldalirányú eltolódást szenvedhet azon czélra, hogy a gyufák beszoríttassanak vagy szabaddá tétessenek. E keretek egy szakaszokra beosztott (1) tölcsérre helyeztetnek (1., 2., 3. és 12. ábrák), mely annyi szakasszal bír, mint amennyi gyufaszálcsoportot a keret tartalmaz: pl. négy szakasz (12. ábra) a négy, egyenkint 11 gyufaszál-hosszsort magában foglaló csoportsornak megfelelően (13. ábra). E négy szakasz válaszfalak által ismét függélyes osztályokba vau osztva és (2) kamrákban (12. ábra) végződik, melyek egy négyszögű (12) nyílásokkal (11. ábra) ellátott fenékkel bírnak. Ezen fenék alatt egy második, a (13) fogantyú által elmozgatható fenék van elrendezve, mely ugyanolyan és ugyanannyi lyukkal bír, mint az előbb említett, szilárdan álló fenék, úgy hogy elmozgatása által a (12) nyílások szabaddá tehetők vagy elfödhetők. Az (1) tölcsér két (3) szárral (1., 2., 3., 10. és 11. ábrák) van fölszerelve, melyek a (4) tartóoszlopokon (1. ábra) mennek keresztül. A (3) szárak (3. ábra) egyik végükön egyegy (5) rúgóval és egy (6) csavarkötéssel vannak ellátva, hogy állandóan egyik oldalra a (4) tartóoszlopok felé húzassanak. Másik végükön a (3) szárakat egy (7) keresztlécz köti össze (3. és 11. ábrák) mely közepén az ellencsavaranyával ellátott (8) szabályozó csavart hord, melyhez a gép járása közben egy a függélyes (9) tengely fölső végén ülő (10) nyelv ütközik. A (9) tengely alsó végén egy második (10) nyelvet hord, mely a vízszintes (11) fogaskevrékbe kapaszkodik. Ezáltal az (1) tölcsér, az (5) rúgók közvetítésével erős lökéseket nyer, úgy hogy miután a mártogatókeretet meglazítottuk, a gyufaszálak fejükkel előre a tölcsér szakaszaiba hullanak és egymással teljesen párhuzamosan, a négy (2) kamra (2. ábra) átlyukgatott fenekére támaszkodnak. Ha most a mozogható fenék (13) fogantyújára (3. és 11. ábrák) gyakorolt húzás által a szilárdan álló fenék (12) lyukait szabaddá teszsziik, a gyufaszálak az (1) tölcsér alatt tovamozgatott négy (14) tartányba (2., 3., 8. és 9. ábrák) hullanak. Ezen tartányok alsó élük egyikével, egy (15) kerethez vannak csuklósan erősítve (7. és 8. ábrák), mely egy (16) alzaton csúszik, míg fölső részükön ezen tartányok egy (17) sín segélyével (8. és 9. ábrák) akként vannak egymással összekötve, hogy ha az utolsó (14) tartány a (18) lejtős síkhoz ütődik, ami mindig bekövetkezik, amint e tartányok az (1) tölcsérek alá jutnak, mind a négy tartány ugyanazon ferde állást foglalja el és csak visszamenetnél jut vissza eredeti vízszintes helyzetébe. A tartányok hátulsó fala a fenékhez egy rúgós sarnír segélyével van erősítve, úgy hogy ezek pontosan a (2) kamrák hátulsó falaihoz támaszkodnak. A (14) tartányok tehát a mozogható és a szilárdan elrendezett fenék kihullató nyílásaival párhuzamos elhelyezésűek, úgy hogy az esési magasság a lehető legkisebb mértékre van redukálva, miáltal a gyufaszálak összehányódása meggátol tátik. A fejükkel egy irányban elhelyezkedett gyufaszálakkal ekként megtöltött tartányok ezután egymásután egy nagy (51) gyűjtőtartány (1. és 3. ábrák) meghosszabbítási vonalába tolatnak, még pedig a következő módon: A (16) alzat két (19) sín segélyével a (20) vezetékekben vezettetik (5. és 6. ábrák) melyek alsó élükkel egy szilárd (21) asztalra vannak erősítve. Ezen asztal hosszhornyában egy hajtórúd közvetítésével a (11) fogaskerék egy (22) szánt mozgat ideoda, mely egy elállítható (23) ütközővel van fölszerelve. (5. és 6. ábrák.) A (23) ütköző • a gép járása közben egy vízszintesen lengő