19854. lajstromszámú szabadalom • Írógép lengő betűrudakkal
Az emelőkeretek leírt működését a következő berendezés idézi elő. A (25)-nél csuklósan fölfüggesztett (23) emelőkeretnek egy (26) kilincse van. mely egyrészt a (27) karjával egy gyönge (28) rugóra, másrészt pedig a beállítható (29) ütközőre támaszkodik. Ha a keretet lenyomjuk, a kilincs horgos (30) vége a kissé fölfelé mozgó (28) rúgó hatása alatt jobbra kitér (1. ábra) és a két (31, 32) hüvely között lévő hídra fogódzik. A hüvelyek az (5) asztalon vannak megerősítve és az alaplemez két (34, 35) oszlopán vezetve. A (23) emelőkeret további lefelé mozgásánál az asztalt és evvel a betűrudakat és ezek lengő emelőit lefelé mozgatja, mely mozgás határolására a (36) sín szolgál. A (37)-nél ágyazott (24) emelőkeret egy (38) tolókilinccsel van ellátva, mely a gyönge (39) rúgó hatása alatt a beállítható (40) ütközőre támaszkodik. Ha a (24) keretet lenyomjuk, a (38) kilincs egy (41) kivágásával először a (33) híd alá fekszik és ennek segélyével a keret további lefelé mozgásánál az asztalt fölemeli, míg ez a (42) sínbe nem ütközik. A (36, 42) ütközősínek egyik végükön a (43) oszloppal forgathatóan vannak összekötve, másik végükön pedig a (44) csapon csavarház és ellencsavarház segélyével állíthatók be, egymástól való távolításukra egy (45) rúgó szolgál. Az asztalt a középállásban egy forgatható (46) kengyel határolja, melyet a tengelye körül föltekert (47) spirálrúgó a beállítható (48) ütközőre szorít és így a rajta nyugvó (33) híd segélyével az asztalt a középállásában rögzíti. Az asztal lefelé mozgásánál a (46) kengyel is lefelé mozog. A (23, 24) emelőkeretet a meg nem rajzolt rúgók viszik a fölemelt normális helyzetbe. Tekintettel arra, hogy három-három, egy keresztsorban fekvő billentyű ugyanazt a betűrudat mozgatja, míg a (16) billentyűsor minden billentyűje a (23), a (18) billentyűsor minden billentyűje a (24) keretet mozgatja, a találmány a 3. és 4. ábrán látható módosítást is megengedi. A középső billentyűsor (171 ) billentyűi lemez alakban vannak kiképezve és a két (161 , 181 ) sín között foglalnak helyet, melyek a föntebb leirt kiviteli módozat (16, 18) billentyűit helyettesítik. A (16\ 181 ) sínek a változatlanul maradt (23, 24) lengő keretekhez csatlakoznak, míg a (171 ) billentyűk (20) csapjaikkal közvetlenül hatnak a változatlanul maradt háromkarú (9, 10 és 11) emelőkre, úgy hogy a T-darabok elmaradnak. A billentyűlemezek középrészén (49) csészealakú kiemelkedésekkel vannak ellátva, melyek a megfelelő betűvel vannak jelezve, végeiken (50. 51) félcsészékkel vannak ellátva, melyeknek (52, 53) kiegészítő részei a (161 ) illetve (181 ) síneken vannak elhelyezve és melyek ugyancsak betűjelzéssel vannak ellátva. Ha a billentyűt a középső csészénél nyomjuk le, az asztal a nyugalmi helyzetben marad és a hármas csoport középső betűje nyomatik le. Ha ugyanazt a billentyűt az egyik, a végén lévő félcsészén nyomjuk le és egyúttal az újjal a szomszédos (161 ) illetve (181 ) sínen lévő csészére is nyomást gyakorolunk, akkor ugyanazt a betűrudat működtetjük mint előbb, de az asztalt egyúttal emeljük vagy sülyesztjük, úgy hogy az illető csoport fölső vagy alsó betűje nyomatik le. A (9, 10, 11) háromkarú emelők (11) karjai a papírhenger, illetőleg festékszalag elmozgatására használható, ha azokat egy meg nem rajzolt általános csuklóba engedjük fogódzani. A (2) betűtartók peczekalakú (54, 55) kiugrásokkal vannak ellátva, melyek a betűrúd előre mozgásánál az (56) vezetékekbe fogódzanak és így a betűtartónak a lenyomás helyére való pontos odamozgását biztosítják. Világos, hogy több betűjegynek egy betűrúdon való alkalmazásával a betűrudak számát más gépeknél alkalmazott betűrudak számához képest kisebbíthetjük, úgy hogy még a külső betűrudak is csak nagyon kevéssé éles szög alatt érik a papírhengert. Másrészt a (6) emelők és a (8) rudak között lévő, hasíték segélyével létesített kap-
