19832. lajstromszámú szabadalom • Javított forraló cső gőzkazánokhoz

hát az átmérő a füstgázok hőmérsékletével fordítva arányos. A kazán fölött az (a) tápláló víztartály és a (h) gőizkamara van elhelyezve, mely a gyűjtőkkel van kúpos átmeneti darabok segélyével összekötve. A vízszintes helyzetű (a) víztartály teljesen hengeres, a (h) gőzkamra ellenben csonkakúpalakú, hogy a gőz által elragadott víz a gőzkamra legtágasabb részén kiválhasson és az (o) csövön az (a) víztartályba visszafolyhasson. Hogy a víz színét és a nyomást állandóan ugyanazon értéken tarthassuk, a két tartályt fölül a (j) cső segélyével kötjük össze. A vízszinjelző (q)-nál van alkalmazva. A fő gőzelvezető cső és a kettős biztonsági .szelep a (h) gőzkamrán van elrendezve. A víz részleges vagy teljes elvezetése alúl a vízgyűjtőnél történik. A tüzelőajtó úgy a kazán jobb, mint baloldalán alkalmazható. A rostély mesterséges vagy természetes légvonattal működtethető. Szárazföldi berendezéseknél esetleg az (i) rostély alatt egy kis (k) víztartály is elhelyezhető, melyben a sugárzó hő hatása és a liamúakna hőmérséklete következtében gőz fejlődik és mely a rostélyon elég nedves légkört létesítve a rostély tartósságát fokozza. Hajókazánoknál a kazán nem lévén mozdulatlan alapzaton fölállítva, erről a berendezésről le kell mondani. A hamúaknának levehető vasbádog ajtaja van, melynek az a czclja, hogy a levegő beáramlását meggátolja, és csak a hamú kihúzását vagy a rostély közök kitisztítását engedje szükség esetén meg. Az égést tápláló levegő a kazánt burkoló palást falai mellett fölül és oldalt keletkező terekbe jut be, itt a belül tűzálló téglákkal bélelt kazánfalakon fölmelegszik és annyira előmelegíttetik, hogy a tüzelés hatásfokát a kellő mértékben nagyobbíthassa. (1 1) (3. ábra) csatornákat jelent, melyeken a tüzeléshez szívatott levegő beáramlik és melyekből azután az öntöttvas oldaltartók nyílásain a rostély alá jut. A levegő előmelegítésén kívül a berendezés még azért is előnyös, mert a kazán külső falait aránylag hidegen tartja, tehát a kazánházban elviselhető hőmérsékletet idéz elő. A csövek a tűzhely felé fordult oldalukon kissé kihasasodnak, hogy azokat kÖnynyebben lehessen kivenni és kiváltani. A fűtőtér ezt a szükségessé váló kivevést lehetővé teszi. A csöveket elhelyezésüknél a szokásos módon, az által tömítjük, hogy torkolatukat kiöblösítjük és karimázzuk, ezeket a műveleteket a homlokfal kis nyílásai segítségével végezzük, melyeket a (p p) ajtók zárnak el. Ha egyik vagy másik cső eltörnék, az illető csövet a (b c) gyűjtők megtapintásával fölismerhetjük, mert az a gyűjtőfog a többinél melegebb lenni, melyből az (a) tartályból jövő gőz a gyűjtőben volt vizet kiűzte, tehát a megsérült csövet fölismerhetjük és kijavíthatjuk. Először is az illető csőből a vizet kifolyatjuk, míg a többi cső vízzel marad töltve, úgy hogy a kazánt — a mint a megsérült helyet, pl. egy csődarab fölcsavarásával - kijavítottuk, azonnal ismét üzembe lehet venni. A tűzálló falazatba ágyazott tűzszekrény tágas és a csőköteg körül áramló füstgázok tökéletes elégését engedi meg. A gyűjtőket is lehet tűzálló falakkal védeni. A forralócsöveknek sakktáblaszerű elrendezése következtében és a közfalak alkalmazása miatt a füstgázok elég akadályra találnak, mialatt a kazánon áthaladnak, hogy a forraló csövekkel hőt közölhessenek. A közfalak a forralócsövek irányával párhuzamosak lehetnek, ha a füstgázok a forraló csövek fölött alkalmazott kéményen távoznak és a forralócsöveket keresztezhetik, ha a kémény oldalt van alkalmazva. A hengeres (a) tartályba töltött víz a (b c) gyűjtőbe folyik, ebből a (d d) csőkötegbe, melyben fölmelegszik és elpárolog, azután gőz alakjában az (f g) gyűjtőkön át a íh) gőztartályba megy. A gőz álj tal elragadott víz legczélszerűbben a (h) j tartályban alkalmazott (r) falakon csapó-i dik le és a fenék lejtőssége miatt a leg-