19793. lajstromszámú szabadalom • Gyorsgőzfejlesztésű gőzmótor
- 2 kúpos szíjtárcsák egyike, (gl) a hajtótengelyre, míg a másik (g2) magára a fúvó tengelyére van ékelve (1. ábra.) Ezen kúpos tárcsák a ventilátor sebességének kellő változtatását teszik lehetővé. A mótor megindítására elegendő valamely önálló készülék például, egy szivattyú segélyével a gőzfejlesztő csövekbe csekély mennyiségű vizet befecskendezni, a tüzet meggyújtani és a fúvó segélyével éleszteni. Ha a gép ilykép megindíttatott, az általa működtetendő (dl és d2) szivattyúk is megkezdik munkájukat és a szükséges vizet a csövekbe szállítják. Miután pedig a gőzhengerek egy dugattyú löketének a szivattyúknak szintén egy dugattyúlökete felel meg, következik, hogy ez utóbbinak változtathatónak kell lennie, hogy a szivattyúk minden egyes löketnél az éppen szükséges vízmennyiséget fecskendezzék a gőzfejlesztőbe. A szivattyúk berendezése olyan, hogy a (dl) szivattyú által fölszívott víz ebből az egyik csőrendszerbe fecskendeztetik be, a honnan a fejlesztett gőz csak az egyik (cl) tolattyúhoz kerülhet, míg a másik (d2) szivattyú által fölszívott víz ebből a másik csőrendszerbe jut és a fejlődött gőz innen az (a) magas nyomású hengernek (c2) tolattyújához vezettetik. A mondottakból kiviláglik, hogy a gép járásának szabályozására csak a fejlesztőbe éppen befecskendezett vízmennyiséget kell változtatni. Ez igen egyszerű módon úgy történik, hogy a (dl és d2) szivattyúk dugattyúinak löketét az (e) exczentertárcsa és a (h) kulissza segélyével megfelelően változtatjuk. Az (e) exczentertárcsa ugyanis két részből áll, u. m. a tulajdonképeni exczentertárcsából (7. ábra), melynek exczentriczitása a szivattyúdugattyú maximális löketének felel meg, és egy (i) gyűrűből, melynek (k) rúdja nul-lökettel bír, azaz a tengely irányában konczentrikus elhelyezésű. Világos, hogy a (h) kulissza eltolása után az (m) dugattyúrúd lökete akkor lesz maximális, ha (n) vége az exczentertárcsa (1) rúdjának végéhez van tolva, ellenben minimális, azaz null, ha azt az (i) gyűrű (k) rúdjával hozzuk összeköttetésbe. Eme két véglet között tehát a kivánt lökethosszat a kulissza elállítása után könnyen elérhetjük. Ismeretes körülmény, hogy a csőfalak magas hőfoka folytán, mely csőfalakkal a befecskendezett víz érintkezésbe jön, a víz a csövek nagy kárára, az úgynevezett shpároidalis állapotot fölvenni igyekszik. Eme hátrány a jelen szerkezetnél a fúvó és a közvetlen tüzelés alkalmazása által van megszüntetve. Miután a fúvó mozgásának sebessége a (gl g2) kúpos szíjkorongok segélyével szabályozható, világos, hogy az elégéshez szükséges légmennyiség is változtatható; tehát rendkívül gyors, úgyszólván pillanatnyi gőzfejlődés érhető el, még pedig különböző nyomással. A mótor járása tehát a fúvó sebességének változtatásával szabályozható. A sphároidális állapotnak emez elkerülése tette lehetővé nem tulvastag csövekből álló és így igen könnyű gőzfejlesztő előállítását. Mivel azonban hanyagság, vagy a fúvó nem megfelelő szabályozása folytán a sphároidális állapot mégis beállhatna, azért a kigyócsőnek a tűzhöz legközelebb fekvő részébe egy kúpos szétporlasztót (4. ábra) iktatunk be, mely az esetleg képződő vízgolyót szétrombolja, a mennyiben ugyanis ez utóbbi a szétporlasztókúpnak a cső tengelyében fekvő és ennek folytán kissé hidegebb (o) csúcsa felé mozog, a hol a víz a kivánt módon rögtön gőzzé alakul át. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Gyorsan működő, könnyen szabályozható és könnyű gőzmotor motorkocsik számára, jellemezve egy magasnyomású és egy alacsonynyomású henger által, melyek közül az (a) magasnyomású henger két elkülönített (A Al) fejlesztőcsővel, illetőleg (A Al és B Bl) fejlesztőcsősorral van összekötve és ezek mindegyikét egy-egy időszakosan működő külön (dl illetőleg d2) szivattyú táplálja, azonkívül két (cl c2) tolattyúval van ellátva, melyek egyike a dugattyú előremenetelét másika pedig annak hátramenetelét idézi elő.
