19720. lajstromszámú szabadalom • Lerakó szerkezet Monoline-féle sorszedő és öntő gépek számára

— 3 — (30) rúgok veszik körül, melyek a (19) harántrész és a (27) emeltyű között utánaengedő összeköttetést létesítenek. A vízszintes (20) hornyokba a kilencz (40) lerakó lemez van betolva, melyek a matriezapálczákat és a spácziumokat hordják és azokat a tárnak hozzátartozó rekeszeibe rakják le. Ezen (40) lemezek (5. ábra) mellső végükön keskenyednek és a (31) vastagításokkal vannak ellátva, melyek (32)-nél (2. ábra) rézsútosan vannak elvágva és a lemezeknek a táron fekvő szélein kissé túlnyúlnak. Ezen rézsútos fölületek teljesen visszamozgatott lemezeknél a (33) társíneknek szintén rézsútos végeivel érintkeznek. A (40) lemezek hátsó végük mindegyik oldalán egy-egy (34) toldattal vannak ellátva, mety toldatok oldalt kiszögelnek és az említett harántrész oldallemezeinek (35) kivágásaival jönnek kapcsolásba. A (34) toldatok a (40) lemezek előremozgásának határolására szolgálnak. A (40) lemezek mindegyike elég hosszú arra, hogy a kivánt pillanatban a (19) harántrósz hátsó végétől egy bizonyos pontig nyúljon, mely egy, a vezető csatorna közepén átjáró függélyes egyenesben, a (36) sarú és a (10) homloklemez között fekszik, mely csatornába a matriczapálczák a sor öntése után visszavezettetnek. A legfölső (40) lemez, mely a spácziumpálczákat veszi föl, a vízszintes irányban nem mozgatható és csakis a harántrésszel együtt tolódik el függélyes irányban, ezen lemez mellső végével állandóan a spácziumpálczák fölvételére szolgáló tárrekesz függélyes síkjában marad. Ezen lemez mellső végének bizonyos pontjától hátrafelé terjedő hasítékkal van ellátva, mely a lemez hosszának körülbelül kétharmadrészével egyenlő-A többi iiyolcz lemez szintén hasítékkal bír, ezen hasítékok azonban csak oly hoszszúak, hogy azoknak hátsó végei a legfölső lemez hasítékának végével ugyanazon függélyes síkba essenek, midőn azon lemezek, a lerakó állásnál mellső végükkel a megfelelő tárkamarákkal szemben feküsznek. Minden egyes lemez és az alatta fekvő lemez közötti távolság a lemezek mellső végen elrendezett (43) tömbök által van biztosítva (5. "ábra), melyek mindegyike egyegy lemez fölső oldalán fekszik; a legfölső lemezen nincs ily tömb. A legfölső lemez a (44) szögvassal van ellátva, mely a lemez egész szélességén végig terjed és a (31) vastagítás fölé nyúl. Az összes lemezek élei a (45) kivágásokkal vannak ellátva (2. ábra), melyek a lemezek mellső állásánál a homloklemez fölső élével egy egyenes vonalban feküsznek. Ezen leniezeknek a (23) görbületi horony és az (50) szögemeltyű segélyével vízszintes mozgást kölcsönzünk (3. ábra), mely (50) emeltyű (5l)-nél forgathatóan van ágyazva és alsó karjának (52) görgőjével a (23) horonyba nyúl. A szögemeltyűnek másik karja egy rövid (53) rúddal van összekötve, mely az (54) hüvelynek részben zárt végén átjár és az (55) fejjel van ellátva. Az (53) rudat a fej és a hüvely részben zárt vége között a spirális (56) rúgó veszi körül. A hüvelynek másik végébe az az (57) csuklónak egyik vége van becsavarolva, mely csuklót az (58) csavaranya rögzíti és mely csuklórész (59)-nél a (60) hajtórúd egyik végével össze van kötve. Ezen (60) rúd a (15) harántlemeznek az (59a) lemezzel födött vízszintes (59x) hornyában vezetődik és lefelé nyúló (61) karjával a lerakó lemezeknek hasítékán jár át. Kitűnt, hogy a matricza és spácziumpálczák, különösen akkor, ha az összeállított matriczasorok nincsenek egész pontosan beigazítva, azalatt, míg a (62) sorkocsi (4. ábra) által a (63) beállító vonalzón (3. ábra) végig vezettetnek, gyakran egyensúlyt veszítenek és a (10) homloklemez (11) nyílásába beesbén, a sorból kicsúsznak. Ezáltal nemcsak a homloklemez, de maga a matriczapálcza is megsérülhet. Ezen hátrány kiküszöbölésére a (11) nyílás egész szélességében a rugalmasan ágyazott (70) harántrúd van elrendezve (l.ábra), mely a (10) lemeznek mellső fölíiletéhez hozzáfekszik és valamivel ezen nyílásnak alsó széle fölött van elrendezve. A (70) rudat a (71) rúgók tartják meg, melyek a harántrúdnak és a homloklemeznek (72, 73)