19707. lajstromszámú szabadalom • Varrógép szalma, sás, káka s hasonlók számára

A megfogott hurkot az együtt mozgó I tűk most lefelé húzzák. i Ha a tűk legmélyebb pontjukat elérték, a (15) tűtartó ismét fölfelé veszi útját, ez ! alatt azonban, mivel a (16) tűtartó vesz- j teg marad, a (36) tű horga kinyílik, a hurok a tű lejtős részén lecsúszik, vissza- | marad és ezt azután a (37) tű fogja föl | (7. ábra jobboldali helyzet). Ez alatt a ! (4) henger alatt a varrandó szalmaréteg továbbíttatik és a tű az új hurkot már e mellett húzza le, minek következtében az előbbi hurok elszabadul és az új hurok­kal lánczöltést képezve, a szalmát stb. ösz­sze varrja. A (16) tűtartó, mint már említve volt, csak időszakos mozgást végez, vagyis a (15) tűtartó mozgását csak időnkint követi, a miért is szükséges, hogy kellő súrlódással járjon a vezető keretben, és ennek léte­sítésére alkalmazzuk a (40) rúgót, a mely a (14) tűtartó kereten lévő (38) csavarral szabályozható (10. és 12. ábra). Megjegy­zendő, hogy a súrlódás létesítésére és sza­bályozására hasonló czélra használt módok is alkalmazhatók. Mialatt a tűk működnek, a (24) ten­gelyen lévő (31) exczenterek a (32) to­vábbi léczeket elliptikus mozgásban tart­ják. Ezen (32) továbbító léczek az asztal­lapon lévő hasítékban mozognak, fölső ré­szükön tűkkel vannak ellátva, a melyek az asztallap szintjéből kissé kiállanak s ezek­kel tologatják a földolgozandó anyagot a (4) henger alá, illetőleg tűk fölé. A kész munkát vagy a (4) henger kö­rül visszahajtjuk, hogy hengeres varrato­kat nyerjünk, a melyek üveg, hordó stb. csomagolásra alkalmasak, vagy ha egyszerű hosszú varratokat, pl. üvegházi takarókat készítünk, ezeket a szögekkel ellátott (13) fahengerre fektetjük, a mely azután a kész munkát továbbítja. Ezen (13) henger mozgatását a (20) fo­gaskerék eszközli a tengelyén lévő ex­czenterrel működtetett (33) kilincs által, mely a (13) henger tengelyére ékelt (34) I kilincskereket forgatja időnkint egy-egy foggal tovább. Hogy a szalma a (4) henger alatt köny­nyebben haladhasson el a továbbító lé­czek fölött, a (4) hengerre csillagkerék­szerű lazán forgó (35) gyűrűket húzunk, melyeknek oldalirányú elmozdulása alkal­mas módon van meggátolva. A (4) henger belső szerkezetével és a (20 21) kerekekkel együtt fölemelhető, a mit a (2) szán bármily ismert szerkezet által való fölemelésével eszközölhetünk. A varratokat, hogy erősebbek és tar­tósabbak legyenek, vászonra varrhatjuk, vagyis vászonalappal látjuk el, és a gép leglényegesebb újításai így a különleges tűszerkezet, a (32) továbbító léczeknek fo­gak helyett tűkkel való ellátása épen azon czélból eszközöltettek, hogy szövetalapra, pl. szitaszövetre szalmaréteget lehessen varrni, a mi az ismert gépekkel egyálta­lában nem, vagy csak igen tökéletlenül si­kerülhetett. A (4) henger belsejében lévő részek könnyen hozzáférhetők, ha a (6) födele­ket eltávolítjuk. Erre azért van szüksé­günk, hogy az asztallapon lévő gombolya­goktól jövő czérnaszálakat a hengerbe be­húzhassuk, a hurokvetők fülébe befűzhes­sük és a végüket a henger alján lévő horgokba akaszthassuk. SZABADALMI IGÉNYEK. Szalma, sás, stb. szövetre vagy a nélkül való varrására szolgáló gépen: a) az alternatív mozgást végző (9) rúd könyökemelő alakú egyik végükön villás fonalvetők és a (9) rúd alterna­tív mozgását a fonalvezetőkre átvivő (10) csigák alkalmazása; b) kétkarú emelő-alakú hurokvetők alkalmazása, melyeknek egyik szára vil­lás, másik szára derékszögben le van hajlítva s a fonal fölvételére szolgáló füllel van ellátva. c) oly kettős tűk alkalmazása, me­lyek közül az egyik horgos és ék- vagy más alakú horonyvezetékkel bír, mely­ben a másik tű részben beillik és ve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom