19690. lajstromszámú szabadalom • Berendezés villamos készülékeknek a statikai potential hirtelen változásai ellenében való megvédésére

- 2 -ben föllépne. A második ellenállás hiányában a (pl. nagy dynamók térmágnesei áramköreinek rögtönös megszakításakor föllépő nagy feszültség által előidézett) túlságos potencziálnövekedés következtében az áram ez összes szikraközökön át állandóan fog átugorni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagy energia továbbítására képes áramkörökben az áramerősség oly nagy lehet, hogy az első soroskapcsolású ellenállás hiányában bármennyi szikraköz sem képes az áramlást visszafojtani. A második ellenállással párhuzamosan kapcsolt szikraköz vagy szikraközök rendeltetése e szerint abban áll, hogy a statikai áram kisütéséhez utat találjon, mivel máskülönben az annyira késne, hogy a berendezés hatálya gyöngíttetik vagy teljesen beszüntetik. Természetesen az első ellenállást oly kicsire választjuk, hogy a gyakorlatban a statikai áramlásnak veszélyes visszafojtása nem következhetik be. Igaz ugyan, hogy már eddig is alkalmaztak az elektromos áramköröket védő berendezéssel együtt egy ellenállást, csakhogy ez egy második, egy vagy több szikraközzel párhuzamosan kapcsolt ellenállás hiányában a kivánt hatás elérése czéljából oly nagyra kellett választanunk, hogy ezáltal a statikai kisütés igen veszélyes módon akadályoztatik meg. A második, a szikraközökkel párhuzamosan elrendezett ellenállás épen párhuzamos kapcsolása következtében nem akadályozza meg a statikai áramot abban, hogy előbb a soros kapcsolású szikraközökön, ezután a második ellenállással párhuzamos kapcsolású szikraközökön átugorjék, ez utóbbiak a második ellenállással soros kapcsolású szikraközökhöz hasonlóan akként lévén méretezve, hogy a veszélyes potencziál azokon is átugorhatik. Ezek után belátható, hogy nemcsak egy, hanem két vagy több párhuzamos kapcsolású ellenállást is alkalmazhatunk a nélkül, hogy ezáltal a jelen találmány lényegét módosítanók. Tényleg bizonyos előnyöket érhetünk el azáltal,hogy különbözőszikraközöket különböző méretű és kompozicziójú ellenállásokkal párhuzamosan kapcsolunk össze, a mikor is minden következő ellenállás nagyobb lehet, mint az előtte lévő ellenállás vagy ellenállások. Hasonlóképen az is belátható, hogy nagyobb számú párhuzamos kapcsolású ellenállást alkalmazván nagyobb számú szikraközöket is rendezhetünk el a nélkül, hogy azok átugratására szükséges feszültséget növelni kellene. Viszont a párhuzamos kapcsolású ellenállás alkalmazása révén a dynamikai íveknek ilyen védő berendezésben való fojtására szükséges szikraközök száma majdnem megkétszereződik úgy, hogy a párhuzamos kapcsolás segélyével a kisütendő statikai potencziálnak egész feszültsége a soros kapcsolású szikraközökre szoríttatván, ez utóbbiakon áthajtatik és mihelyt ezen szikraközöknek ellenállása az átáramlás által gyakorlatilag zérusra redukáltatott, akkor a statikai áram, föltéve hogy az ellenállást megfelelő nagyságban választottuk meg, a párhuzamos kapcsolású szikraközökön is fog átugrani. Nagyobb számú, párhuzamos kapcsolású és különböző nagyságú ellenállás alkalmas proporczionálás mellett á szikraközöknek további növelésével jár, mely ellenállások alkalmas proporczionálás mellett nem igényelnek több feszültséget, mint a soros kapcsolású szikraközök. A mellékelt rajzban a jelen találmány tárgyát képező védő berendezés két foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az 1. ábra a védő berendezést egyfázisú váltakozó áramú ármkörben való alkalmazásában tünteti föl sematikusan. A 2. ábra a védő berendezésnek háromfázisú áramkörben való alkalmazását láttatja sematikusan. A 3. ábra a védő berendezésnek más foganatosítási alakját egyfázisú áramkörben való alkalmazásában szintén sematikusan láttatja. Az 1. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a megvédendő készülék a váltakozó áram (l) generátor, mely a (2 3) fővezetékeket táplálja. A (2 3) vezetékekbe két (4 és 5) villámhárító van külső sarkszorítóival bekapcsolva, míg a belső sarkok