19671. lajstromszámú szabadalom • Gép, hajtó és ellenőrző rendszer villamos erőátvitelek számára

— 6 — nyos vonatkozás áll fönn a kapcsolóemeltyű támaszszöge és a fölfogó forgó mágneses tereinek elforgatási szöge között, mivel mindkettő a fölfogóra ható külerők nagyságától függ. Ha a kapcsolóemeltyű támaszszöge nagyon kicsiny, akkor a fölfogó, ha nagyon lassan is, a külerőkre enged ; ha a támaszszög túlnagy, akkor a fölfogó a külerők ellenében fog többé vagy kevésbé gyorsan mozogni. Azonkívül ezen hajtórendszernél természetesen a fölfogó helyzete illetve mozgása nem egyezik meg azonnal a kapcsolóemeltyű állásával; a fölfogó a kapcsolóemeltyű mindenkori állásától függő helyzetet mindig csak lassan foglalja el. Itt tehát egy szelep nyílásához teljesen hasonlóan a mindenkor kivánt hatást előbb be kell várni, míg a másik rendszernél ok és hatás igen csekély utánsietéstől eltekintve egyszerre lép föl. III. Számos az előzőkben ismertetett eljárás szerint foganatosítandó elrendezésné az a szükségszerűség is fog föllépni, hogy a küldő állomáson a fölfogó mozgásait pontosan ellenőrizhessük, illetve hogy egy vele teljesen synchron mozgást lássunk magunk előtt. Ezt kétféle módon érhetjük el. Lehet az áramfejlesztés bármely tetszésszerinti módszerénél ugyanazon két többfázisú arámmal, melyeket a fölfogóhoz vezetünk, egyszersmind a küldőállomáson egy egész kis (Z) motort (jelzőmótort.) is hajtani, mely a szükséges jelzéseket | végzi; vagy lehet az áramfejlesztés módszere szerint valamely megfelelő készüléket a küldő illetve az áramfejlesztő gép által közvetlenül mechanice hajtani. Az első eset az 1. és 2. ábrákban van j ábrázolva. A (Z) jelzőmótor nem végez j nagy munkát, hanem csak egy jelzőművet 1 működtet, melynek berendezése természe- ' tesen a mindenkori követelményeknek felel j meg. A rajzokban például, egy hajókormá- | nyoknak távolról való működtetésére külö- I nősen czélszerű berendezés van bemutatva- j Ennél a tetszésszerinti sarkszámmal biró' j így tehát a tetszésszerinti sebességgel forgó jelzőmótor tengelye közvetlenül a középső I kis mutatót hordja, míg a nagyobb mutató | valamely kis hajtómű segélyével a forgó tengely által hajtatik. A kormánynak a kivánt nyugalmi állásánál a kis mutató nagy pontossággal mutatja, vájjon a jelzőmótor, tehát a fölfogó s így a hajókormány is tényleg nyugalmi helyzetben van-e, vagy pedig elfordul-e kissé az egyik vagy másik oldal felé; a nagy mutató pedig állandóan a kormánynak mindenkori szögállását jelzi. A nagy mutatóra ható áttétel ezen czélnak megfelelően akként rendezendő el, hogy helyes kezdeti állást föltételezve, ezen mutató középállásával minden pillanatban pontosan ugyanazon szöget alkossa, mint a kormány a hajó hossztengelyével, a mikor is természetesen a jelzőmótor kapcsolása, valamint a kis mutatóról a nagy mutatóra való átvitel tekintetében arra kell ügyelnünk, hogy a nagy mutatónak egy, a balvagy jobboldal felé eső állása vagy fordítva feleljen meg. Szigorúan véve a nagymutató szögállása nem felelhet meg teljesen a kormányénak, mivel a fölfogó és jelzőmótor mágneses tereinek elforgatási szöge különböző nagy lehet; egyrészt a fölfogó és kormány, másrészt a jelzőmótor és nagy mutató közötti gyakorlatilag mindenkor nagy áttételnél ezen csekély pontatlanság tényleg nem jön tekintetbe. A nagy és kis mutató kombinácziója a kormánynak úgy nagy-, mint legkisebb mozgásaira nézve a képzelhető legpontosabb ellenőrzést adja, körülbelül akként, a mint az óra számlapján a nagyobb mozgásokat az óra nyugalmi állását a másodperczmutatóról ismerhetjük föl. Esetleg egy a jelzőmótorral kapcsolt tachométer segélyével a fölfogó pillanatnyi sebességét is kimutathatjuk. Az említett második esetben a jelzőműnek elrendezése az áramelőállítás módjától függ. így pl. lehet az 1. ábrában bemutatott módszernél a forgó áramátalakítókat ismeretes módon valamely differencziális bajtóművel ellátni, még pedig akként, hogy e hajtómű egy tengelyének forgása pontosan a két mótor forgása (fél) differencziájának feleljen föl. Ezen tengellyel azután teljesen ugyan úgy, mint a (Z) jelzőmótor segélyével egy jelzőművet hajtunk. A 2. ábrában