19664. lajstromszámú szabadalom • Gépezet a lánczfonalak mechanikai összesodrására

- 5 — van vezetve, a (24) tengelyen forgó (45) dörzskorong csúcsa az utolsó fonalszár mögé kerül, a mely a (45) korong érdes fölületéhez tapadva, a (45) korong és az (57) dörzslemez közé vitetik. Azon pillanatban, midőn a (47 és 62) dörzsfölületek a fonalpárt megragadják, a (45) korongon lévő (70) kés a fonalakat elvágja. Mialatt a (45) dörzskorong forgását folytatja, s a (62) dörzsfölület és az ezen tovavezető (47) lemez, a közébük beszorított fonalvégeket összesodorják, a (109) vezető rudak a (q 110 112 107) szerkezet következtében visszafelé mozognak, az egymással sodródó fonalakat saját megvékonyított és összeérő végeik közé szorítják, s azokat a sodrás befejeztéig szorosan befogják. Az egymással összekötendő lánczfonalak vízszintesen futó része, természetesen rajtfekszik az (57) korong belső felén, s a forgó korong által hasonlóan befogatik. Mivel azonban a szilárdan álló dörzsfölület (67) alátétje (69)-nél ki van vágva s ez által utánenged, a (62) és (47) lemezek közti súrlódás nem elégséges arra, hogy a lánczfonalat magával vigye, kivált mivel a (109) vezető rudak a fonalakat ezen helyhez közel tartják lefogva. Mihelyest azonban az összesodrott fonalak ezen helyhez érnek, a láncz fonal is részt vesz a további mozgásban, mivel most már három egyes fonál jő össze ezen a helyen, s ez által a súrlódás is nagyobbá lesz. Az új láncz fonala most immár az összesodrott két fonálvéggel ép úgy sodratik, mint a kézi munkánál. Hogy az egyesített fonalaknak a (47) dörzslemezhez való tapadását megakadályozzuk, a (45) dörzskorong egy (54) orral (3. és 6. ábrák) van ellátva, a mely művelet végeztével a fonalakat kifeszíti, s ez által e dörzsfölületrŐl leemeli. Egyúttal a (109) vezető rudak is teljesen visszahúzódtak, s a megsodrott fonalat eleresztik. A levágott fölső fonaldarabok a szorítókból lefelé csüngenek s a (114) kengyelben gyűlnek össze, a mely a (113) j rúd segélyével van a szorítókészűlék kül' sejére erősítve. A fonalvégek addig ma-1 radnak itten, míg az összes, a készülék-, ! ben kifeszített fonalak földolgoztattak. Ösmeretes, hogy egy láncz fonalai a szomszédos fonalakhoz igen könnyen hozzá-; tapadnak, megjegyzendő, hogy egymás! alatt és fölött feküsznek, tudniillik akkor, ha e művelet czéljából, részint mozgó, részint szilárdan álló vezető rudakon mozognak. Pl. a (4 109 és 99) részeken. Ez által az egyes fonalak leválasztása igen meg van nehezítve. Ennek kikerülése czéljából, a fonalaknak a vezető rudakon egy kis ide s oda mozgást engedünk meg, a nélkül, hogy a fonalak feszültsége megváltoznék. A (81) tolórúd, a ráerősített (74 85) fonalszorító és a (109) nyomórúd az (r 96 95 és 93) mozgató mű következtében állandó föl- és lefelé irányuló mozgást végeznek. A (84) feszítő rúgónak a (74 és 85) befogó készülék és a (81) tolórúd közé való beiktatása következtében a befogó készülék anynyira elmozog, a (84) rúgó összenyomatása és kitágulása közben, mint a menynyire ezt a (109) nyomórudak mozgása megköveteli. A (4) osztó rudak azon módon való berendezése, hogy azok a már ismertetett s a 15. ábrán föltüntetett szerkezet kö-, vetkeztében, a forgató mozgást előidéző szerkezettől függetlenül mozoghatnak egy bizonyos irányban a (7) hüvely és (9) hajtókerekek közt, kizárólag a lánczok könnyebben való behelyezésére szolgál. A (4) osztó rudak ezen esetben oly módon forgathatók el, hogy (40) horguk fölfelé illetőleg lefelé állanak. A horgok szélessége megegyezvén a (4) rudak lencsealakú keresztmetszetével, a lánczfonalkereszt föltehető. Magától értetődik, hogy ezen gépezet nemcsak a lánczfonalak összesodrására, hanem mindazon esetekben is használható, a hol fonalak egyesítéséről van szó. SZABADALMI IGÉNY. 1. Gépezet a lánczfonalak mechanikai öszszesodrására, jellemezve a (88 89 90