19634. lajstromszámú szabadalom • Két fémből álló faszíjkorong

2 ábra) körkeresztmetszetű, (4. ábra)ferdény alakú, (5. ábra), vagy pedig kettős fecskefark alakú (6. ábra) hornyok és rúgók vagy horonyléczek közvetítésével állnak egymással kapcsolatban, hol a hornyok és rúgók, illetőleg horonyléczek konczentrikusan futnak a korong kerületével. Azon czélból, hogy a koszorút alkotó léczek egymással szemben a forgási irányban el ne foroghassanak, a koszorú belső oldalán megfelelő számú, keresztben futó fecskefarkhorony van kiképezve, melyekbe hasonló keresztmetszettel bíró (1 1...) léczek tolatnak be. Azonkívül a kapcsolat meglazulásának megakadályozása végett a koszorút alkotó léczek rajtuk keresztirányban áthatoló (k k...) csapok közvetítésével vannak egymáshoz kapcsolva. Továbbá, hogy a (b c d e f) léczek ne követhessék azon természetes törekvésüket, mely szerint ismét igyekeznek kiegyenesedni, a (h h) keresztgerendák és (i i) támaszok külső végei a kerékkoszorú külső fölületének megfelelő alakkal ellátva, a léczek közé beeresztetnek, úgy hogy külső végük a korong kerületébe esik s egyszersmind kapcsolatba hozatnak a szomszédos léczekkel. (3., 4., 5., G. és 7. ábrák. Ezen kapcsolat pl. oly módon is történhetik, hogy a (h h) keresztgerendák és (i i) merevítő támaszgerendáknak a korongot alkotó léczek közé beeresztett szakasza hasonló fecskefarkszerű kimetszésekkel bír, mint a (b c d e f) léczek, úgy hogy az utóbbiak az említett gerendákkal is épen olyan kapcsolatban állanak, mint egymással. (1. és 2. ábra). Hogy a korongot alkotó két koszorúfélnek egymással szemben való tengelyirányú eltolódása megakadályoztassák, a (b c d e f) léczeket czélszerű váltakozva hosszabbra és rövidebbre szabni, oly módon, hogy ez által a koszorú két fele fogazásszerűen kapcsolódik egymásba. (2. ábra). Mivel a hornyok és a rúgók, illetőleg horonyléczek konczentrikusan futnak a koszorú irányával, a meghajlított léczek kölcsönösen és tökéletesen merevítik egymást a hajtószíj nyomása ellenében, úgy hogy ugyanazon igénybevétel mellett a találmánybeli szíjkorongok koszorúja lényegesen vékonyabb lehet s e szerint könnyebb is, mint más, az eddig ismeretes módszerek szerint készített szíjkorongok, mivel ahoszszában futó rostokkal meghajlított léczek sokkal nagyobb ellenállóképességgel bírnak a kívülről jövő nyomással szemben, mintha a rostok rendetlenül vagy ferde irányban futnának. Csekélyebb súlyuknál fogva a találmánybeli szíjkorongok sokkal kevesebb mértékben terhelik meg a közlő tengelyeket, mint az eddig ismeretes fa-szíjkorongok, úgy hogy ez által a hajtóerő teljesítőképessége lényegesen növekedik. Mivel pedig ezen szíjkorongok összeállításánál az egyes részeknek ragasztóanyag segélyével való egymáshoz kapcsolása teljesen elmarad, az ily szíjkorongok az időjárás viszontagságait is könnyebben elviselik, úgyhogy állékonyságukat még nedves térben is megtartják. Azon egyes szegmenteknél, melyekből a közönséges és eddig ismeretes szíjkorongok ragasztás segélyével előállíttatnak, a farostok sohasem futhatnak párhuzamosan a korong kerületével, már pedig az tudnivaló, hogy a bélfa és szálfa különböző mértékben van a kopásnak alávetve, úgyhogy az ily szegmentekből összeállított szíjkorongok az egyenletlen elkopás következtében már rövid használat után eltorzulnak, a mi a találmánybeli szíjkorongoknál, melyeknek egész kerülete párhuzamosan futó rostokkal bíró szálfából, áll, nem következhetik be. Azon szíjkorongokkal szemben, melyeknek koszorúja egyetlen széles deszkából van hajlítva, a találmánybeli szíjkorong azon lényeges előnnyel bír, hogy ennek egyes léczei, aránylag csekély keresztmetszetük folytán sokkal kisebb mértékben vannak a megvetemedés veszélyének kitéve, mintegy aránylag nagy szélességgel bíró deszka, ha eltekintünk is attól, hogy a szükséges szélességgel bíró deszkákat alig lehetséges a gyakorlatban úgy előállítani, hogy azoknak hosszanti rostjai egészen párhuzamosan haladjanak egymással.