19573. lajstromszámú szabadalom • Összerakható kéménytoldat forgatható sisakkal

lességű fal által elválasztott füstcsövön helyezzünk el kéményföltéteket, a nélkül, hogy ezek örvénylő szél esetében egymásba ütközhetnének (1. a 6. és 7. ábrát). Csomagolás czéljából a forgatható (h) sisakokat az (i) kengyelekről leszedjük, az (f) toldatcsöveket fölső végeikkel egymás felé fordítjuk és a (h) sisakokat a szélkakasaikkal fölfelé fordulva, egymás mellé állítjuk, azután az egészet drót segélyével összekötjük. Ily kéményföltét az 1. ábrán függélyes metszetben, a 2. ábrán alaprajzban látható, a 3. és 4. ábra két ily kéménytoldatot csomagolt állapotban metszetben és nézetben ábrázol, az 5. ábra két csomagolt kéménytoldatot a négyszögletes befalazó csőcsonkjuk átmérője irányában nézve ábrázol. A kéménytoldat berendezése a következő: A befalazásra szolgáló csőcsonkot — ha az négyszögkeresztmetszetű — négy egymástól független, derékszögű négyszögalakú (3) bádog képezi, melyek a sisakot viselő (i) kengyellel és (s) tűvel fölszerelt toldatcső belsejében eme toldatcsőhöz vannak szögecselve. Alsó oldaluk a négyszögleten egy-egy, a négyszögletes (1) lyukakban mozgó, különleges (2) horgonyok segélyével vannak egymással összekötve, úgy hogy bizonyos határokon belül ki- és befelé mozoghatnak, de eme határokon túl el nem mozdulhatnak. Mindegyik (3) bádognak egy-egy (4) kivágása van, szélesebb tágasabb kéményeknél alkalmazott bádogoknak két vagy több ily kivágásuk vau. Eme (4) kivágások (5) szélei kifelé karimázva vannak, minek következtében az egyes bádogok merevebbekké válnak. A (4) kivágás alsó részébe egy ugyancsak kifelé, tehát a füstcső fala felé fordult (6) csúcs nyúlik ki. A befalazó csőcsonk (8) fölfekvési karimájától a (6) csúcsig mért távolság körülbelül két tégla és másfél hézag magasságával, tehát mintegy 140 mm.-rel egyenlő. Azonkívül mindegyik (3) bádognak egy (7) mélyedése is van, mely a bádogot merevíti és a befalazásnál a habarcsban bordát létesít, tehát a befalazó csőcsonk és a habarcs között a kapcsolatot megbízhatóvá teszi. A (3) bádogok szögleteinek belsejében fekvő (2) horgonyok lapos testek, melyek a bádogoknak bizonyos elmozdulást engednek, de ezeket mégis biztosan rögzítik a külső és belső határállásukban. Eme befalazó csőcsonknak a hatása a következő: A (6) csúcsok a falazat második hézagaiba fogódzanak, a lemezt képező megmerevedett habarcs pedig soha sem repedezhetik meg és nem hullhat a fiistcsőbe, minthogy a (7) mélyedés alkalmazása következtében a habarcsban a mélyedésnek megfelelő borda keletkezik, mely oly magas, hogy a habarcslemez vagy ennek részei még akkor sem hullhatnak le, ha a bádogok meglehetősen tág határok között mozdulnak is el. A (4) kivágások (5) karimái a habarcsba behatolnak és ezt rögzítik. A bádogok rugalmassága következtében a csőcsonkot képező (3) bádogok mindig a külső végállásban vannak, tehát a füstcsőben lehetőleg nagy keresztmetszetet hagynak szabadon. Miután a bádogok egymással a (2) horgonyok segélyével vannak összekötve, (8. és 9. ábra) a bádogok maguk kitérhetnek és ezért a kéménytoldatot a falba habarcs alkalmazása nélkül is meg lehet erősíteni. Míg ha a kémény keresztmetszete szabálytalan is, (10. és 11. ábra) behatolhatnak a (6) csúcsok a füstcső vakolatába és a mint a (8) karima a kémény párkányzatára fekszik, a fölülről számított második hézagba fogódzanak, miközben a bádogok oly helyzetet foglalnak el, a minőt a füstcső keresztmetszete megkövetel, azután rugalmasan kitérnek és a falazatba szorulnak. Minél erősebben hat a szé^yomás a sisak fölső "észére, annál mélyebbre hatolnak a (6) csúcsok a habarcsban, úgy hogy a kéménytoldat csakis a (3) bádogok egyidejű befelé nyomásával lehet leemelni. Minthogy a befalazó csőcsonk a fölső végén, ott hol az az (f) föltétcsőbe megy át, egy egyenes (8) karimával van ellátva, a kémény toldat a kéményen akkor is meg-