19543. lajstromszámú szabadalom • Alsó vezetékes elektromos vasút

- y (39) kárélyokon vízszintes irányban is túlér, keskenyebb végén alá van metszve és két oldalt (41) karimákban végződik. Ily módon egymástól bizonyos távolságban támasztékok keletkeznek, melyeken az egyik futósín mentén, ettől mintegy 3 cm. távolságságban futó ]-keresztmetszetű (42) traverz van fölcsavarolva. Ez a traverz (mint az a 3. ábrából kitűnik) oldalt a csatornafödél határolására szolgál és a futósínnel egy hasítékot képez, melyen a motorkocsi áramlevevője a csatornába nyúlik. A vezetődrót, mely megfelelő szigetelőkön van megerősítve, a (42) traverz élétől aránylag nagyon hátra fekszik, úgy hogy külső behatások ellen teljesen védve van. A (37) függesztőkar másik vége T-alakban kétoldalt (46) karimákban végződik, melyek ugyancsak a másik csatornafal fölső fölűletére fekszenek. Ezeken a karimákon van az egyik futósín csavarok segélyével megerősítve. A csatornafödél oldalirányú határolására egy megfelelően alakított, a (42) traverz által a sín felé elzárt (43) edény használható, melynek kereszt metszete legczélszerűbbben trapezalakú. Ennek ferde élei a csatorna hosszanti irányában fekszenek, hogy mikor a kocsik az illető helyre érnek, az edények elég ellenállók legyenek, míg az edényt érő hosszanti irányú lökéseket a (42) traverz fogja föl. Mindegyik tokban egy-egy a burkoló kövek eltávolítása után kívülről hozzáférhető (44) lemezen (45) szigetelőtartó van megerősítve. A szigetelőket viselő és egyúttal részben a csatorna födésére szolgáló tokot az alépítményen tetszőleges ponton lehet megerősíteni, mint azt a szigetelők kívánatos és előre meghatározott távolsága megköveteli. Hogy a keresztezés vagy váltók helyén a két csatorna a víz elvezetése czéljából közlekedhessen, a csatornafalakban megfelelő (60) nyílások vannak alkalmazva. Minden esetben, akár az egyik, akár a másik csatorna szerkezetet alkalmazzuk is, az egész építmény lehető nagy szilárdság mellett annyira rugalmas, hogy minden a berendezésre gyakorolt külső mechanikai hatás káros befolyás nélkül marad a csatornára. A szerkezet lényege magától érthetően azt is megköveteli, hogy a váltóknál és keresztezéseknél, illetőleg a csatornák eme helyen való egymásba nyílásánál egy egységes darab létesítse a kapcsolatot, hogy a csatorna mindazon előnyei, melyek a pályatest egyéb pontjain föllépnek, (szilárd és ennek daczára rugalmas alépítmény és a vezeték biztos szerelése), itt is érvényesüljenek. A 7. ábrán egy váltó fölűlnézete látható, a 8. ábra keresztmetszet a 7. ábra a—b vonala szerint, a 9. ábra keresztmetszet a 7. ábra c—d vonala és a 10. ábra ugyancsak keresztmetszet a 7. ábra e—f vonala szerint. Ennél a csatorna szerkezetnél a keresztezéseknél és váltóknál a (48) csatornadarab a váltó csúcsrészén két profilált öntvénydarabból készül, melyek közül az egyik sínhez tartozó egészen az (58) elágazó hasítéknak a fősínbe torkollásáig, a másik elágazó sínhez tartozó innen az elágazó csatornának a fősíncsatornába torkolásáig ér. A 8. ábra az első, a 9. ábra az utóbbi csatorna profil keresztmetszetét ábrázolja. A váltó föntebb leírt berendezésénél, mint azt könnyen be lehet látni, lehetőleg sima út létesül a két hasítéknak egymásba való átmeneténél, mely hasítéknál különben érezhető árammegszakadás föl nem lép. Hogy azonban a motorkocsi akkor is áramot kapjon, ha az váltókon vagy keresztezéseken megy át, az elágazó sín vezetéke nincs a fősin vezetékéhez kötve, hanem a fősín vezetéke a váltók és keresztezések helyén megszakad és másodlagos vezetékek vannak ott alkalmazva, melyek csak akkor szerepelnek mint fővezetékek, mikor a kocsi váltó vagy keresztezés fölött halad át. Ugyanis a hasíték éléig a (49) vezetékek nyúlnak, melyek a (36) csatornában forgathatóan vannak ágyazva, forgáspontjukon túl meg vannak nyújtva és itt egy (50) kontaktusgombbal vannak ellátva. Az utóbbi i rendesen bizonyos távolságban van a fő-