19463. lajstromszámú szabadalom • Újítások útszintben fekvő kontaktusokkal bíró elektromos vasutakon

rint transzformátor gyanánt szerepelő motor nyer alkalmazást, mely az akkumulátortelepet tölti, illetve a telep áramát magasabb feszültségű árammá alakítja át az átkapcsoló működtetésére és a jármű lámpái táplálására, mi a találmány szempontjából nem lényeges. Az átkapcsolok a szokásos módon a pályatestbe vannak sülyesztve, mint az az 1. ábrán látható, ezek közül kettő az (x y) vezetőszakaszokkal van összekötve, a harmadik pedig az ezeket keresztező (8) szakasszal. Az átkapcsoló egy szolenoidból vagy üreges elektromágnesből áll, melynek (10) burkolata alkalmas (10a) alapzatra van szerelve és egy (12) födéllel és (13) fenékkel elzárva. (14) jelzi az elektromágnes külső vagy kis ellenállású csévéjét, (15) a belső vagy nagy ellenállású csévéjét, mely a (16) fegyverzet dugattyút veszi körül; ezen két, a dugattyútól szigetelt (17 17a) ütköző van megerősítve, melyek czélját később fogjuk ismertetni. A dugattyú alsó végén egy vékonyabb, lefelé irányult (16b) szár van alkalmazva, mely a (18) hüvelyben van vezetve. Ez a hüvely a dugattyú vezetésén kívül annak elmozdulását is határolja (3. ábra). A dugattyú alsó végén (a dugattyútól szigetelve) egy (20) fémhíd van megerősítve, melynek két végén a (20a) hüvelyek vannak alkalmazva, hogy a (21 21) széntuskók elhelyezhetők legyenek. (F) a tápláló vezeték, mely az (f) drótok segélyével van az átkapcsoló berendezésekkel összekötve. Emez (f) drótok mindegyike egy-egy átkapcsoló (23) szögvasával van összekötve, mely szögvasban egy rúgónyomás által lefelé nyomott (25) széntuskót viselő (24) tag van ágyazva. (26) a tok alaplemezén megerősített másik szögvasat jelez, melyben a (27a) széntuskót viselő (27) tag van ágyazva. A (21 21) és (25 27a) széntuskók egymással szemben állanak. A külső, vagy kis ellenállású cséve egyrészt a (26) szögvassal, másrészt pedig a harmadik vagy áramvezető sínnel van összekötve, míg a belső, vagyis nagy ellenállású az áramvezető sínnel és a (28) kapcsolással van öszszekötve, melynek egy (28a) szénkontaktusa van. (29) a (10a) alaplemezen megerősített kart jelez, melyen a (30) kar forgathatóan van ágyazva, ez a kar egy tőle szigetejt (21a) lemezt visel, mely a dugattyú két ütközője között foglal helyet és a (31) szénkontaktust viseli. (32) egy rúgót jelez, mely a ^29) kcirral van összekötve, úgy hogy ha az említett kar a 6. ábrán pontozva jelzett helyzetbe jut, azt ebben a helyzetben rögzíti, míg ha a kar lefelé mozog és a (28a) részre fekszik, a (28a) és (31) részek között oly biztos kontaktust létesít, mely semmiféle rázkódásnál meg nem szakad. (35) egy segédkontaktust jelez, melynek az a czélja, hogy a (21 21) és (25 27a) szénkontaktusokat zárt áramkörnél tehermentesítse. Ez a (35) kontaktus egy csomó rézlemez-rúgóból áll, mely csomót egy rúgó szorítja a hídhoz. A csomó a dugattyútól szigetelve van. A (35) lemezközeg két vége (35a)-nál föl van hajlítva, úgy hogy a (23 26) szögvasakkal érintkezésbe juthassanak, de az áramkör megszakításánál ezeket a szögvasakat előbb hagyják el, mielőtt a szénkontaktusok között a kontaktus megszakadna. A tehermentesítő fémkontaktusok ily módon való alkalmazásánál nem szükséges, hogy az utóbbi vezető képessége nagyobb legyen, miután a szénkontaktus később szakad meg és így a szikra nem keletkezhetik a fémkontaktusnál és a fémkontaktus megolvadásának kitéve nem vagyunk. Megjegyzendő különösen a 4. és 5. ábrára, hogy a (35) köteg lemezeinek végei lépcsőszerűen helyezkednek el, a külső lemezek fölhajtott (35a) végei a leghoszszabbak és a befelé eső lemezek végei fokozatosan rövidednek. Eme berendezésnek kettős czélja van, egyrészt biztosítja, hogy a fémlemezek a (26 29) szögvasakra egymásután fekszenek rá, másrészt egy lemez