19368. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a levegő és víz átszűrődését megengedő vakolat előállítására

— 2 — mokkái és vízzel megmunkáljuk, oly vako­latot kapunk, mely keménységre nézve cze­menthez hasonló, a nélkül, hogy annak levegőáthatlanságával bírna. Ebben áll a jelen találmány s az ebből származó előnyök oly sokfélék, hogy itt csak a legfontosabbakat sorolhatjuk föl 1. Falburkolásra alkalmazva, mint mond­tuk, könnyű levegő megújulást biztosít a belső helyiségek számára. A falnak illető­leg falazatnak az építésnél származott ned­vessége gyorsabban szárad ki, mint a hasz­nálatos czementvakolatnál. A kívülről jövő nedvesség a likacsosság folytán csak a fölületbe hatol, de onnan igen gyorsan el is párolog. A likacsos vakolat a meleget visszatartja s azonkívül rossz hangvezető is, a mi fizikai kísérletek által megálla­píttatott. Födémburkolatul való alkalmazhatóságá­ról következőket kell megjegyeznünk. Olyan burkolatnál, melyek linóleummal nem vonatnak be, a likacsosság azon hát­ránnyal jár, hogy a kötőanyag kemény­sége a likacsosság által, ezzel arányosan, csökken. Egészségi szempontból kétségte­lenül előnyös lenne az ilyen burkolatokat is likacsosra készíteni, azonban a fölta­láló kísérletei szerint ez igen gyorsan ko­pik s azért csekély tartósságánál fogva, nem czélszerű. Ha azonban linóleummal vonatik be a burkolat, a likacsosság által más követ­kezmények állanak be, melyek eléggé fon­tosak ahhoz, hogy a kevésbé fontos ab­szolút erősséget miattuk kissé csökkenteni lehessen. A likacsos burkolat fölső lapja nevezetesen nem képez tömítő fölületet, hanem alulról fölfelé és megfordítva, a levegőt keringeni engedi, úgy hogy állandó légkeringés, tehát a linóleum és burkolat közötti légrétegnek megújulása áll be. Ez által, ha a burkolat a bevonás előtt ki­szárad, lehetetlen, hogy az izzadtság, mely a czementburkolatnak, illetőleg linóleum­nak legnagyobb ellensége, ezen a helyen a bevonás után lerakódhassák, mivel az egész fölület összes nedvessége fölszivatik, megosztatik és a szomszédos részeknél el­vezettetik. A ragasztó anyag tehát meg­tartja ragasztó erejét, gomba-képződés, taplósodás stb. ki van zárva, a czementben esetleg előforduló alkálisók nem rakódhat­nak le a linóleum alsó lapjára, ez utóbbit nem marhatják szét; a réteg, mivel lika­csos, a hőt jól visszatartja s egyszersmind rossz hangvezető. A találmány szerint tehát likacsos, hyg­roskopikus ásványokat keverünk pótlék gya­nánt a czementhez. Különösen alkalmas a kaolinfejtésnél hátramaradó törmelék, mely­hez kvarcz darabocskák mellett, porított hygroszkópikus földpát-darabokat elegyí­tünk. Az eddig megejtett kísérletek sze­rint a czementhabarcshoz adagolandó ho­moknak ezen hygroszkópikus anyagokból álló keverék több mint felét teheti. Ezen keveréket az építésnél közönséges jó ho­mokkal czementvakolattá vagy betonná dolgozzuk föl. A czementnek hygroszkó­pikus anyaggal való keverése1 esetről-esetre az építési helyen is történhetik. Kétségtelen, hogy most is adatnak a czementhez pótlékok, azonban ezen pótlé­kok, a mennyiben nem a vízhatlanságot vagy a vakolat megfestését czélozzák, a kavicstól és homoktól eltekintve, csakis a vakolat súlyának csökkentésére szolgálnak, különösen a födémek előállításánál alkal­mazott betonnál s épen ezért, ezen pótlék csak könnyű anyagokból, mint szénsalak­ból, sikárkőporból stb. állott. Ellenben so­hasem. elegyítettek oly kifejezetten vízhat­j lan anyaghoz, mint a czement, épen el­lenkező, vízfölszívó tulajdonsággal bíró anyagokat azon czélból, hogy ez által a levegő- és vízátszűrődést biztosítsák. SZABADALMI IGÉNY. Eljárás a levegő és víz átszűrődését meg­engedő vakolat előállítására, jellemezve az által, hogy a czementhez hygrosz­kópikus ásványi anyagokat elegyítünk s ezután ezen keveréket homokkal is­mert módon czementvakolattá, vagy be­tonná dolgozzuk föl. PALLA8 «ÉSZVÉN> TÁR8ASÁG NYOMDÁJA BL/OAPE8TEF.

Next

/
Oldalképek
Tartalom