19311. lajstromszámú szabadalom • Fémtömítés

két felének összekötésére tangencziális (D Dl) csavarok szolgálnak. Bizonyos esetekben a teleszkópszerű tokot elhagyhatjuk és helyette két (A7 A8) gyűrűt alkalmazhatunk (3. ábra), melyek belül kúposán vannak kiképezve a (B Bl) tömítőgyűrűnek (B3 B4) kúpfölületei szár mára. Az (A7) gyűrű a (C) gyűrűvel a tokra nézve leírt módon hozható kapcsolatba. Az (A7 A8) gyűrűk is két félből alkotvák, mely gyűrűfelek (D Dl) csavarok által vannak egymással összekötve. Szereléskor a tömítőgyűrűnek (Bl) felét képező szegmenteket a tok (Al) felébe, a (B) gyűrűfélnek szegmentjeit pedig hasonlóan az (A) tokrészbe illesztjük, melynek (D) csavarjai meg vannak lazítva, hogy lehetővé tegyék az (A4) karimának az (A3) karimára való illesztését. Az (A Al) részeknek ezen összekapcsolása után a (D) csavarokat meghúzzuk, miáltal az (A) tokrésznek felei egyesítvék, úgyhogy immár az (A Al) tokrészek közötti kapcsolat biztosítva van. Az a körülmény, hogy az egész fémtömítés ilyen módon több részből van összeállítva, nagyon megkönnyíti a tömítésnek szeleporsókra, dugattyúrudakra stb. való illesztését. A legtöbb esetben előnyös gondoskodni arról, hogy a (B) gyűrűfél szegmentjeinek ütköző rései egybe ne vágjanak a (Bl) gyűrűfélnek hasonló réseivel és hogy a (B Bl) részek egymáshoz képest el ne mozduljanak. Ezen czélból a szegmentek közül egy vagy több (H) peczekkel vagy egyéb nyúlvánnyal, a másik gyűrűrész szegmentjeinek egyike vagy néhánya pedig megfelelő (Hl) furattal vagy hézagolással bír; a (H Hl) pontoknak ilyen módon való egyesítése által a részeknek viszonylagos eltolódását megakadályozzuk. Használatkor a tömszelenczének egyik végére a lágy fémből álló (El) kerülettel bíró (E) fémgyűrűt illesztjük; a lágy fémbetét valamivel kiáll a gyűrűnek homlokoldalán és ott egy (E2) karimát képez (4. ábra), melyhez a tömszelenczének szokásos záróközegét erősen hozzászorítjuk, úgy hogy ez által a lágy fém az (E) gyűrűnek karimáján kinyomatik és szorosan hozzáfekszik a tömszelencze belső falához, ezáltal megakadályozva gőznek az (E) gyűrű (El) karimája és a tömszelenczének belső fala között való káros átjárását. A mint a 8. ábrából látható, a tok (Al) felének homloklapját is elláthatjuk egy gyűrűalakú lágy (E3) fémbetéttel, amely arra szolgál, hogy megakadályozza gőznek a tok és az (E) gyűrű érintkező homlokfölületei közt való átáramlását. Ha a tok helyett a 3. ábrában bemutatott két véggyűrűt alkalmazzuk, akkor ezek egyikét láthatjuk el az (E3) fémbetéttel. A tömítőgyűrűnek szegmentjeit esetleg egy vékony (B5) fémszalagra szerelve, vagy avval akár egy darabban is öntve állíthatjuk elő, úgy hogy mint a 7. ábrában látható, ekkor a szegmenteknek ütköző rései egymás fölé is eshetnek, kivéve azt az egy helyet, a hol a (B5) fémszalagnak (B6) végei találkoznak. A leírt fémtömítés alkalmazási módja a következő: A fémtömítést a tömítendő rúd vagy orsó köré szerelve, azt az utóbbinak mentén addig toljuk a tömszelenczébe, míg a (C) gyűrűrúgótartó a szelenczének végére jut. Ekkor azután az (E) gyűrűt érintkezésbe hozzuk, az (Al) tokkal és a tömszelenczének záró közegét úgy toljuk a szelencze szájába, hogy az (E) gyűrűnek lágy (E2) fémbetétje a leírt módon deformálódik. Az (F) rúgóknak hatása alatt az (A Al) tokfeleknek kúpos (A5 A6) fölületei hozzászoríttatnak, a tömítőgyűrűnek (B3 B4) kúpfölületeihez, minek következtében a tömítőgyűrűnek szegmentjei teljes erővel a tömítendő rúd köré szoríthatók, a nélkül, hogy valamely lágy kiegészítő tömítésre szükség lenne. A 3. ábrában bemutatott foganatosítási alaknak a tömszelenczébe való szerelése semmiben sem tér el a leírttól, a mennyiben az (A7) gyűrű a tok (A) részének az (A8) gyűrű pedig a tok (Al) részének felel meg, és épen olyan kapcsolatba hozandó a (C) illetőleg (E) gyűrűkkel, mint a toknak két fele. Magától értetődik, hogy