19196. lajstromszámú szabadalom • Fonó- és sodrógép

rattal (5. ábra) bír, melyeknek mindegyikén egy-egy csévével ellátott orsó jár át és melyeknek mindegyike egy-egy, a gyűrűk számára szolgáló tokkal van fölszerelve. Ezen gyűrűtök a jelen esetben két részből áll; az egyik rész közvetlenül a (3) tartóra van rögzítve, míg a másik rész ez utóbbin mozgathatóan van elrendezve. A toknak alsó (12) része a (13) gyűrűvel bír, mely a (3) tartónak illető (11) furatába szorosan beillik és melynek fölső oldala símára van csiszolva; ezen oldalon fekszik föl a gyűrű, mint ez a 6. ábrán látható. A toknak fölső (14) része (8. ábra) gyűrűalakban van kiképezve, és az átlósan szemben fekvő (15) fülekkel bír, melyeken ezen résznek a tartóra való fölszerelésére szolgáló (16) csavarok jarnak át. A (15) fülekben kiképezett (17) fúratok a (16) csavarok átmérőjénél nagyobb átmérővel bírnak, úgy hogy a (14) rész függélyesen és ezenkívül a (3) tartó lapjával párhuzamos síkban elmozgatható ; a (1(5) csavarok feje alatt a (17) fúratokban a (18) spirálrugók vannak elrendezve, melyek a (14) részt ruganyosan tartják meg helyzetében. A fölső (14) rész belső (19) felülete göinbszelvényalakkal bír, melynek rendeltetését a következőkben fogjuk megmagyarázni. A fölső rész belső átmérője sokkal nagyobb, mint az alsó rész belső átmérője, úgy hogy ezen részek között egy lapos fenékkel és befelé hajló oldalfallal bíró gyűrűs kamra keletkezik, melybe a gyűrűt elhelyezzük. A részeket magukat alkalmas fémből, fémötvözetből vagy alkalmas pép- vagy rostkompoziczióból készíthetj ük. A fonal számára szolgáló vontatót a (20) fonalvezeték (7. ábra) és a (21) gyűrű képezik. A fonalvezeték, a mint ismeretes, félköralakkal bír és befelé nyúló (22, 23) végeivel a gyűrűn kiképezett pályán vezetődik, midőn a fonal azon átjárva, a csévére fölgöngyöltetik. A (21) gyűrű űrös gömbszelvény alakjával bír, úgy hogy az a tokban elhelyezkedik, miközben a gyűrű és a kamra falai között a (21) közbenső tér marad szabadon, miáltal a gyűrű a kamrában úgy radiálisai!, mint axiálisan elmozoghat. Ha ezen közbenső teret ruganyosan tömítő vagy oly engedő anyaggal töltjük ki, mely megengedi a gyűrűnek a tokban való elmozdulását, akkor az relatíve mozdulatlanul marad. A gyűrű, fölső részében, a fölfelé nyúló (25) gyűrűs karimával és egy hasonló lefelé nyúló (26) karimával van ellátva, melyek a fonalvezetékek számára a pályát alkotják. A gyűrű alsó oldalán ezenkívül a konczentrikus (27) karima is van kiképezve, mely a (26) karimával horonyt képez, melyben a ("-0) fonalvezetéknek (23) vége elcsúszhat. A fonalat (1) hengerektől (2. ábra) és a (4) vezetőktől a fonalvezetéken keresztül a csévéhez vezetjük, a mikor is a gyűrű a tok alsó részén nyugalomban marad. Mihelyt az orsót és a csévét nagy sebességgel kezdjük forgatni, a fonalvezeték a fonal húzása következtében a gyűrű vezetékei mentén forogni kezd. A fonalvezetéknek a gyűrű vezetékein való súrlódása következtében a gyűrű is előbb lassabban, ezután folyton gyorsuló forgásba hozatik, míg az a fonalvezetékkel együtt forogni nem látszik. A csévére fölgyöngyölődő fonal feszültségénél fogva megemeli a gyűrűt alátétjéről, úgy hogy az szabadon forogva csak keveset vagy egyáltalában nem súrlódik a tokon. A fonalban föllépő feszültség annak a cséve és a fonalvezeték között lévő részére hat, miáltal a fonalvezeték és a (4) vezetők közötti része szabadon fog röpíttetni; hogy a fonal ezen röpíttetését szabályozzuk, oly alkalmas szerkezetet rendezünk el, mely a fonalat kigörbülésében határolja és mely annak mozgási ívét lényegében állandóvá teszi. Ezen czélra a 10. ábrában fültüntetett szerkezet szolgálhat. Ezen szerkezet áll a (28) állványból (4. ábra), mely a (10) tartón beállíthatóan van megerősítve és mely fölső végén a (30) lemez rögzítésére szolgáló (29) csavarban végződik. A (30) lemez rögzítése a (31) csavaranya által történik, mely lemez két csúcsosodó (32) karba (10. ábra) megy át, mely karok belső éle félköralakkal bír. Az