19187. lajstromszámú szabadalom • Újítások az ivóvíz tisztításában és sterilizálásában

_ 4 -ban (1. és 5. ábra) fejlesztjük, melybe a maradékokat a tisztító és derítő készülékekből (g3) és (i) csöveken át lebocsáthatjuk. Ezután titrált savoldatot oszlatunk el időnként fölöttük, mely savat valamely magasabban fekvő (L) tartályban állítunk elő. Ezen sav lefolyásának önműködő szabályozását alkalmas elosztó készülékek végzik, előnyösen olyanok, melyek a gyári szennyvizek tisztításánál az oldható vegyszerek elosztására szolgálnak. Az így előállított szénsavgázt először (K) mosókészűlékben (5. ábra) mossuk és azután a (H) szénsavtelítő készülékbe (6. ábra) vezetjük. A (K) gázmosókészűlék (k k k) kupakoknak egymás fölött elrendezett egy sorozatából áll, melyek a gázt arra kényszerítik, hogy egymás után (k' k') víztartályok egy sorozatán menjen keresztül (5. ábra). A mosás ily módon igen tökéletes és a gáz csak nagyon kis nyomás alatt áll. Hogy a gáz átmenetele a folyadékon megkönnyíttessék, a (k) kupakok nyugfölülete fogazott. A gáz mosása ezen készülékben egy vízáramban megy végbe és ennek lefolyását vagy (M) szifon (1. ábra), vagy egy alámerülő csővel ellátott csésze biztosítja aképen, hogy egyrészt a készülék eldugulását, másrészt a szénsavgázban való veszteséget elkerüljük. A szénsavval Való telítésre szol gáló (H) készülék egy teknőalakú tartály felhengeralakú lejtős (h) fenékkel, hogy az itt esetleg leülepedő szénsavas mésziszapot eltávolíthassuk, mely hasonlóképen szénsavgázfejlesztésre szolgálhat. Ebben a teknőben a vízszintes tengely körül forogható (h') dob van ágyazva, melyet egy transzmisszió a (h2) csigahajtómű révén hajt. A dob alkotója irányában nyilt osztályrészekből van képezve, fogazott (h4) széllel (6. ábra), hogy a szénsavgáznak a folyadékba való behatolása megkönnyíthessék. Ezek az osztályrészek úgy vannak szerkesztve, hogy a gáz nem szoríttatik össze azon mértéken túl, mely okvetlenül szüksé ges, hogy a vizén keresztülmehessen, úgyhogy az erőfogyasztás minimumra redukáltatik és sem a gázfejlesztés, sem a gáz fölszabadulásának szabályozása nem komplikáltatik, a mennyiben mindkettő a fennálló nyomástól függ. A gázfejlesztés átlag 25—50 mm. vízoszlopnyomás alatt megy végbe. A (H) szénsavtelítő készülék hydraulikus (0) zárral van ellátva, mely aképen van elrendezve, hogy a folyadékoszlop normális üzemnél a maximális nyomással egyensúlyt tart. A mótortengely keresztülmenetele megfelelően elrendezett hydraulikus tömítő szelenczével van ellátva, úgy hogy a gázveszteséget teljesen elkerüljük a nélkül, hogy a forgásnál ellenállás lépne föl, mint akkor, hogy ha közönséges tömőszelenczét alkalmaznánk. A (H) szénsavtelítő készülékből a víz, mely meglehetős mennyiségű föl nem oldott mészkarbonáttal lehet tisztátlanítva, az (I) dekántáló vagy tisztító készülékbe jut, melynek szerkezete tetszőleges lehet. A rajzon közönséges hengeralakú dekántáló készülékek vannak fölvéve, melyek egy tömör zárral, egy hydraulikus (0) zárral bíró nyílással és (N) levegő-szifónszűrővel vannak ellátva, mely készülékek arra valók, hogy a küllevegővel való közvetlen érintkezést megakadályozzák. A tisztított, sterilizált és derített víz végül (P)-nél (1. ábra) kilép és közvetlenül az elosztó tartályba jut. Ha szükségesnek látszik, a vizet szénréteges szűrőn bocsátjuk keresztül a dekantálás tökéletesítése végett ama könnyebb testecskék visszatartása által, melyek kizárólag nehézségük folytán le nem ülepedhettek. Ez a szűrő ilyen körülmények között csakis sterilizált vizet vesz föl, úgy hogy teljesen ki vannak zárva a szűrőkre általában vonatkozó hátrányok, nevezetesen azoknak gyors szennyezése, mely soha el nem kerülhető, ha ezen készülékek egyidejűleg sterilizáló és tisztító készülékek gyanánt szolgálnak. Bizonyos vízfajoknál, melyeknek kezelése nem igényel nagy mészfölösleg alkalmazást, a műveletet, mint már föntebb említettük, a tulajdonképeni (G) tisztító készülékből való kilépéssel befejezettnek tekinthetjük és a szénrétegen való áthaladás után tökéletes derítésen kívül a sterilizálási eljárás által