19183. lajstromszámú szabadalom • Szivattyútelep a víztükör fölött tetszőleges magasságban fölállítható szívószivattyúval

az egyes szakaszok (10) szelepe a (9) tartályokban uralkodó vízhiány miatt zárva van, a szívóhatás a legalsó, a víztükör alól szívószakaszra, a rajz szerint II. szakasz alatt lévő csővezetékekre marad korlátozva. Minthogy ezen szivattyútelepnél, mint később meg fogjuk magyarázni, csak egy szivattyút lehet alkalmazni, mely a beszívott levegőt nem löki ki, hanem a nyomó vezetékbe ismét visszanyomja, a szivattyúhenger tartalma a csővezetékek tartalmához oly arányban kell hogy álljon, hogy a víz az első szivattyúlöketkor a legalsó szakasz (4, 5) vezetékébe kapcsolt (fi) edényig emelkedjék. A szivattyú első lökete alkalmával a levegő a csővezetékbe visszanyomatik, miáltal a legalsó szakasz (8) lábszelepe záródik és a (4) vezetékben lévő víz (7) szelepen és (12) átömlésen a legközelebbi szakasz (9) tartályába esik. Ez annyiszor ismétlődik, míg a (9) tartály annyi vizet vett föl, hogy (11) úszójának emelkedése által a megfelelő (10) szelep nyittatik és ezáltal a következő vezetékszakasz bekapcsol tátik. Ezáltal a szívó hatás már két szakaszra terjed, melyekben az egyik szivattyúlöketkor víz szívatik és a másik löket alkalmával a következő szakaszok (9) tartályaiba szállíttatik. Ily módon folyton új szakaszok vétetnek a vízemelésre igénybe, míg a víz rendeltetési helyére jut. (2) csővezetékbe víznek nem szabad jutni, és pedig azért nem, hogy egyrészt vízveszteségek elkerültessenek, másrészt a szívómunka (2) csőben ne zavartassák. Ha a szivattyútelep méretei akkép vannak választva, hogy a víz az első szivattyúlöketkor ép (fi) tartályig emelkedik, akkor utóbb is, ha több szakasz önműködő bekapcsolása által a szívótér csökkentetik, az egyes szakaszokban a víz magasabb emelkedésétől nem kell tartani, mert a vízzel levegő is nyomatik ki (7) szelepeken, miáltal csekély szelepsúlynál úgyszólván az eredeti nyomás állíttatik helyre. A 4. ábra egy szerkezetet tűntet föl, melynél a víz átfolyása (4) vezetékből (2) vezetékbe biztosan elkerültetik. Lényegében a (fi) edényben elrendezett (13) golyósszelepből áll, mely (4, 2) vezetékek összeköttetését rendesen nyitva hagyja, azonban az emelkedő víz nyomása, illetve fölhajtó ereje által emeltetik és a kapcsolatot elzárja. Az 5. ábrában föltüntetett módosításnál egy szívóvezeték helyett több (2, 21

.. .) szívóvezeték van elrendezve, melyek mindegyike egy bizonyos (1, l1

) szívó szivattyúhoz tartozik és bizonyos számú szakaszra, illetve szívóvezetékszakaszra hat. E mellett szükséges, hogy az összes légszivattyúk egyenletesen dolgozzanak, azaz egyidőben szívjanak és nyomjanak. Ezt egy közös hajtással lehet elérni, melyhez az egyes szívó-szivattyúk egymásutáu, a folyadék emelkedésének mérvében kapcsoltatnak. Ezen elrendezés által elérjük, hogy minden szivattyúnak az összvezetékben lévő légmennyiségnek csak egy részét kell legyőzni. minek folytán annak méretei aránylag csekélyek lehetnek. 7. és 8. ábrák oly szerkezetet ábrázolnak, melynél egyetlen egy, aránylag csekély méretű szivattyú elégséges arra, hogy az egész csővezeték légmennyiségét egyetlen egy (2) szívóvezetékkel legyőzze. Ez esetben a szivattyú, u. n. kompressziós szivattyú, melynek hengere szívószeleppel ellátott (14) vezeték által (15) evakuáló tartállyal (hasonlóan a gőzgépek kondenzátorjához) és egy (Ifi) nyomószeleppel ellátott (17) vezeték útján (18) kompressziós tartálylyal áll kapcsolatban. Úgy az evakuáló tartály, mint a kompresszóis tartály 19), illetve (20) vezeték által (21) hármas csappal állanak összeköttetésben, melynek harmadik vezetékét (2) szívóvezeték képezi, melyhez az összes szakaszok tartoznak. A hármas csapon (22) emeltyű van, mely (23) forgattyúrúd által (25) tengely (24) forgattyújával áll kapcsolatban, mely nagyobb áttétellel lassúbb mozgásra (26) szivattyútengelyről (27, 28) fogaskerekek által nyer hajtást. Ezen szerkezet működési módja a következő: A szivattyúzás kezdetekor a légszivattyú a (15) tartályban lévő levegőt beszívja és azt (18) kompressziós térbe nyomja.