19160. lajstromszámú szabadalom • Eljárás litografiai lenyomatoknak szöveteken való előállítására

festésére alkalmas; ezután a megfestett szenet megszárítjuk, szükség esetén megmossuk és összezúzva litográfikus téntával vagy lakkal összekeverjük. Előnyös eredményeket érünk el az által is, ha a festékanyagokkal proteineket (enyvet, fehérjét, peptonokat) vagy szénhy drótokat (keményítőt, gummit) keverünk össze. Az ekként előállított keverékeket megszárítjuk, összezúzzuk és firnisszel (lakkal) összekeverjük. Megejtett kísérletek alapján kitűnt továbbá, hogy alumíniumnak, vasnak és chrómnak bizonyos sói, különösen pedig a foszfátok, arzenitek, arzeniátok mesterséges festékanyagokkal (pl. a rozanilinnel) befestve, megszárítás és firnisszel való keverés után színüket igen könnyen átadják a befestendő szövetnek, míg az eddigi chromolitográfiai papír színeit az alkalmazott jelentékeny nyomás daczára is csak nehezen és szabálytalanul adja át. Ezen hátrányokat már most az álíal szüntetjük meg, hogy az illető nyomófölületet nyomás közben a festéket oldó szétpermetezett folyadékkal vagy ennek gőzével kezeljük, minek megtörténtével azonban a szövetet valamely fixirozó folyadékkal kevéssé impregnáljuk. Ezen impregnálást a szövetnek mellső vagy hátsó, vagy pedig mindkét oldalán eszközölhetjük, még pedig egy ruganyos anyagból (pl. zselatinból, gliczerinből, kaucsukból vagy más ily anyagból) készült henger segélyével. Lehet azonban a szövetet előzetesen is impregnálni, mely czélra igen kevéssé megsűrűsödő, vízből és ragasztó gummiból készült, literenként 26 gr. gummit tartalmazó meleg oldatot alkalmazunk, a mi után a szövetet előnyösen szárító dobokon megszárítjuk. Az impregnálást nemezbevonattal ellátott, érdes fölületű deszkával végezzük. Igen előnyösnek bizonyult a következő oldat: 700 gr. közönséges eczetsav, 300 « 90—95%-os alkohol, 15 « gliczerin, 5—20 « tragantgummi. Papíron készített nyomtatásoknak szövetekre való átvitelénél a papír jobb oldalát az imént leírt módon előkészített szövetbe helyezzük és az átvitelt egyszerű nyomással foganatosítjuk, mi által a jelen találmány szerint kezelt papírnak és szövetnek előkészítése következtében az eddigieknél sokkal jobb eredményt érünk el. Ha az átnyomás melegen történik, akkor azt csekélyebb nyomással és sokkal könynyebben foganatosíthatjuk és egy s ugyanazon papírral több átvitelt is készíthetünk; a meleg átnyomásnál vagy a szövetre helyezett papírnak hátsó oldalát melegítjük föl (vasalóval, fölhevített hengerrel), vagy a papír és a szövet fölébe fölmelegített ólom lemezeket helyezünk. Ha az átnyomást papíron akarjuk végezni, akkor az előzőkben említett színes litográfiái ténták alkalmazása előtt a papírt épp úgy páczoljuk, mint a nyomtatandó szöveteket; a papírt a teljes átáztatásig pl. 5—20° B. sűrűségű alkali-sztannátoldatba mártjuk ; ezután kivesszük és az oldatot le hagyjuk csepegni vagy pedig a papírt kifacsarjuk és azután kisimítjuk; ezután 10 — 15° B. sűrűségű kénsavba mártjuk; mihelyt a kénsav teljesen reagált, a mi körülbelül öt vagy tíz perczig tart, a papírt ismét kivesszük, a neutralizálásig leöblítjük és előnyösen közönséges hőmérsékletnél megszárítjuk. Ha a papír folytonos darabot képez, akkor ezen három műveletet szállító szerkezettel ellátott kádban vagy valamely más alkalmas berendezés segélyével foganatosítjuk. Bizonyos festékeknél (pl. az alizarinnél és ennek származékainál, a kochenilnél) ajánlatos a sztannátot 3—8° B. sűrűségű alkálialumináttal, a kénsavat pedig ammoniumsónak 8—14° B. sűrűségű oldatával helyettesíteni. Szükség szerint a kartonfestésnél szokásos páczolást is alkalmazhatjuk. Ha a festékanyag a papírt vagy szövetet a páczolás daczára nem festené be, akkor tannátokat alkalmazunk vagy a páczolást még törökpiros olajjal egészítjük ki, mely esetben majdnem minden festékkel dolgozhatunk.