19087. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a kőszénkátrány festőanyagok átalakulási termékeinek előállítására
_ 4 — dinek mellett.) Vízfürdőn rövid ideig melegítünk, azután a keletkezett vörös csapadékot szűrjük, mossuk és megszárítjuk. B) Ha a kifestett rostot kezeljük: Az eljárás itt ugyanaz, mint a hogy fönt leírtuk. Az árút a fönt nevezett xylidinbázisok sósavas oldatába tesszük — 15 kg. gyapotra 0 26 kg. bázist véve, — mikor is | a vörös szín rögtön erősen sötétbarnába csap át. Ezután félórán át vízfürdőhőmérsékletnél vagy forrásig is melegítünk, mi mellett az árú színe ismét kivilágosodik, míg végre újra vörössé lesz. A kikészítés az 1. B) példa szerint történik. Az így kapott szín határozottan kékebb árnyalatú, mint az eredeti benzopurpurin-szín, a mellett teljesen vízálló, híg eczetsav nem változtatja meg és híg sósav barnásra festi, míg az eredeti benzopurpurin színt tudvalevőleg híg ásványi savak feketekékre és híg eczetsav sötétbarnára festi. Diaminsarlach 3 B. AJ Ha a festőanyagot magában kezeljük : 13 rész diaminsarlach 3 B-t föloldunk 2000 r. vízben; ehhez hozzáadjuk a bevezetésben említett bázisok valamelyikének egyik sóját oldatban, pl. 5 r. anhydro-pamido-m-tolylalkoholt és rövid ideig enyhe vízfürdőhőmérsékletre melegítünk. Ekkor a behatás terméke kékesvörös, vízben alig oldható csapadék alakjában leválik; a csapadékot szűrjük, sajtoljuk és szárítjuk. B) Ha a kifestett rostot kezeljük: Az ismert módon diaminsarlach 3 B-vel festett gyapotot olyan fürdőbe tesszük, melyben a fönt említett anhydro-p-amido-m-tolylalkohol valamely sója pl. sósavas sója van oldva, mi mellett, pl. 15 kg. festett árút a föntemlített bázisnak sósavban oldott 02 kg.-jával kezelünk. A fürdőt most 60—70°-ra melegítjük, mikor is az árú átmenetileg sötét, azután azonban állandóan vörös színű lesz. Ha ez a pont el van érve, akkor az árút kivesszük a fürdőből, vízzel öblítjük és ismert módon kikészítjük. Az így kapott festés élénk vörös, szebb és tisztább, mint az eredeti diaminvörös festés, a mellett teljesen vízálló, savval főzve is nagyon állékony és oxalsavval szemben érzéketlen. Bizonyos körülmények mellett a saválló festőanyaggá való átalakítás magában a festékfürdőben is végezhető; ez esetben a festékfürdőt. miután a diaminsarlach legnagyobb része fölvétetett, megsavanyítjuk, ezután a bázis oldatát hozzáadjuk és körülbelül fél óráig tartó főzéssel a festékképzést befejezzük. Sósav helyett más olyan sav is használható, mely a bázisok kiválását megakadályozza. Festési eljárás helyett a festékképződés a megfestett árúnak a bázis oldatával való kloczolása és utána következő gőzölése útján is végbemehet. IV. példa. Fluor•esce in festőanyagok. Azon termékek alkalmazását illetőleg, melyek a fönt nevezett bázisok behatására a fluorescein festőanyagokból keletkeznek, ugyanaz áll, a mit a congofestékeknél mondottunk. A termékek, a mint már említettük, oldhatatlanok és ezért különösen lakkfestékek előállítására alkalmasak ; ha azokat textilrostok festésére akarjuk értékesíteni, akkor a roston való előállításuk ajánlatos. Az eljárást a következő példákkal magyarázzuk meg: Eosin. A) Ha a festőanyagot magában kezeljük: 20 r. eosint föloldunk körülbelül 1000 r. vízben; ehhez hozzáadjuk a bevezetésben említett bázisok valamelyikét, pl. 4 részt azon bázisból, mely vagy formaldehyd és technikai xylidin (azaz isomer o-, p- és metaxylidinek elegye) egymásra való hatásánál keletkezik savak jelenlétében vagy pedig ásványi savaknak áthelyező hatása folytán anhydroformaldehydxylidinre (ugyanazon isomer xylidinek technikai elegyéből nyerve) jön létre, mi mellett a bázist valamely sója alakjában vízben oldva alkalmazzuk. Ezután enyhe vízfürdőhőmérsékletre melegítünk, mi mellett az új termék rikító vörös, vízben alig oldható csapadék alakjában leválik. B) Ha a kifestett rostot kezeljük:
