19087. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a kőszénkátrány festőanyagok átalakulási termékeinek előállítására

_ 2 — bak egyéb tulajdonságaik megváltozása. Ezen két csoport festőanyagai ugyanis a nevezett bázisok behatása alatt vízben oldhatatlan vagy legalább majdnem oldhatatlan termékekké alakulnak, melyek, a mennyiben a congofestékektől származnak, ez utóbbiaknak nagy savérzékenységét nem, vagy csak kis mértékben mutatják. Ebből közvetetlenül következik, hogy az utóbb nevezett két csoport megváltozott festőanyagjaival kapott festések sokkal vízállóbbak és congofestékek alkalmazásánál általában kitűnően savállók. Eljárásunk gyakorlati végrehajtása igen egyszerű és abban áll, hogy a megváltoztatandó festőanyagot bármelyik nevezett bázis valamely sójának (chlórhydrat, szulfát) vizes oldatával mérsékelt melegítés mellett kezeljük. (Némely festőanyagnál a változás már rövidebb vagy hosszabb ideig tartó állásnál szobahőmérsékletnél is végbemegy.) E mellett minden esetben közömbös, vájjon a megváltoztatandó festőanyagot eredeti alakjában, azaz magában oldva, pl. vízben; vagy a textilrosttal egyesülve, azaz ráfestett állapotban alkalmazzuk-e. A következő példák a kivitel megmagyarázására szolgálnak: I. példa. Bemalibolya (Döbner-féle ibolyá). AJ Ha a festőanyagot magában kezeljük: 32 súlyrész benzalibolyát vízben oldunk; ehhez hozzáadjuk a nevezett bázisok valamelyikének egyik sóját vizes oldatban, pl. 50 súlyrész sósavas o-amido-m-xylil-p-toluidin vagy az aequivalens mennyiségű sósavas p-amidobenzylanilin vagy a sósavas monomethyl-p-amidobenzylalkoholt stb. Szobahőmérsékletnél való rövid állás után vagy rövid ideig 60—70°-ra melegítve, az oldat ibolyavörös színe szép zöldeskékbe megy át. Ezután a festőanyagot kisózzuk, szűrjük, sajtoljuk és szárítjuk. Ilyen módon barnásibolya, fémfényű port kapunk, mely vízben és alkoholban zöldeskék színnel oldódik. A fönt nevezett bázisok által megváltoztatott legtöbb festőanyag salétromossavval szemben jellemzően viselkedik, így a most leírt festőanyag is. Ha ennek alkoholos, gyöngén megsavanyított oldatához salétromossavas nátriumot adunk, akkor az oldat zöld lesz, míg tudvalevőleg a benzalibolyának hasonló módon kezelt oldata gyöngén sárga színt vesz föl. A benzalibolyának ilyen módon kapott átalakított termékei a tanninnal páczolt gyapotot kékre egészen kékeszöldre festik. B) Ha a festőanyagot a roston kezeljük: A benzalibolyával ismert módon megfestett gyapotot bármelyik nevezett bázis egyik sójának oldatába tesszük, mi mellett a rögzített festőanyag és bázis súlyarányát az előbbi példa szerint választjuk. Ezután addig melegítünk 60—70°-ra, míg az ismeretes ibolyaszín zöldeskékbe megy át. Most a rostot vízzel mossuk és szokásos módon kikészítjük. II. példa. Fuchsin. A) Ha a festőanyagot magában kezeljük: 57 r. fuchsin, a fent 1. A) alatt leírt módon pl. 47 rész sósavas monomethyl-p-amidobenzylalkohollal kezelve, bronzfénnyel bíró poralakú festőanyagot ad, mely vízben és alkoholban ibolyaszínnel oldódik és tanninnal páczolt gyapotot ibolyára fest. Alkoholos, gyöngén megsavanyított oldata nitrittel megkékül. Ha ellenben 37 r. fuchsinra csak 16 részt veszünk a föntemlített sósavas bázisból, akkor olyan terméket kapunk, mely vízben inkább vörös és kevésbbé ibolyaszínnel oldódik. B) Ha a festőanyagot a roston kezeljük: Az eljárás itt ugyanaz, mint az 1. B) példánál. Safranin magában vagy a roston a nevezett bázisoknak, pl. dimethylamidobenzyl-ptoluidin sóival kezelve, kékesvörös festőanyagokat ad, körülbelül olyan színárnyalatban, mint valamely monoalkylsafranin. A festőanyagnak megsavanyított vizes oldata nitrit hozzáadásánál kékesvörös csapadékot vagy színezést ad, eltérőleg a safranintól, mely hasonló kezelésnél zöldeskék színezést mutat.