19083. lajstromszámú szabadalom • Újítások vasúti kocsialvázakon

- 3 hatása alatt oly rázkódtatást, mint amilyennek alá volt vetve, midőn a közönséges gerendák fogták föl és vitték át a kocsi egyik végével kapcsolódó kocsinak húzását és lökését a kocsi másik végéhez kapcsolt kocsira. A jelen találmány szerint szerkesztett kocsialvázon már most, a mint ez az 1. ábrában föl van tüntetve, igen könnyen rendezhetünk el egy gyors hatású, önműködő pneumatikus fékező készüléket. A (13) fékező henger a (14) harántlemezre van szerelve, mely előnyösen az alváznak közbenső (7) hosszgerendáihoz van megerősítve, míg a (15) segédtartály a hasonló módon a közbenső (7) hosszgerendákon megerősített (16) harántlemezre van szerelve. A háromfuratú (17) csap a szokásos módon a segédtartály egyik végével van összekötve, a (18) féksaruk pedig a szokásos módon emeltyúáttétel segélyével működtetnek. A kocsialváz mindegyik végén egy-egy vonó és ütköző szerkezettel van ellátva, mely tetszőleges kipróbált szerkezetű lehet és mely oly kétrészű, csatornás szekrényben van elrendezve, melynek fölső felét a (10) csatornás vastartónak kifelé sajtolt (102) része (10. ábra) képezi, míg a szekrénynek alsó (103) fele a fölső (102) féllel és a (8) hosszgerendákkal a (19) csavarorsók (9. ábra) segélyével leszerelhetően van összekötve. A szekrény alsó (103) felének külső vége a (12) bilincsnek alsó (20) részébe van beillesztve és ez által, valamint a belső oldalához szögecselt (201) lemez által merevítve van. A (10) vastartónak (10. ábra) (11) összekötő csavarjai az alsó szekrényrész mellső végén és a (20) merevítő bilincsrésznek oldalas karimáin járnak át és ez által az alsó szekrényfelet ezen ponton a fölső szekrényfélhez és az (5) gerendához erősítik. Az alsó szekrényfélnek másik vége a lapos (21) lemezre (9. ábra) támaszkodik, mely a (10) csavartartóhoz van szögecselve és másrészt a vastartó oldalas karimáin átjáró (22) csavarorsók által a közbenső (8) hosszgerendákhoz is van erősítve. A szekrényt alkotó fölső és alsó félek a (23) és (24) vállrészekkel (20. ábra) bírnak, melyek a vonó és ütköző készüléknek húzását és lökéseit fölveszik és a (10) vastartó közvetítésével az alváz másik végébe viszik át. A szekrénynek fölső, illetőleg alsó fele a sajtolás előtt kiképezett (104), illetőleg (105) hosszhasítékkal (9. ábra) van ellátva, mely hasítékokban a vonó közegek szabadon csúszhat nak és melyek ezenkívül a szekrény belsejében lévő szerkezetnek megvizsgálását is lehetővé teszik. Habár a föltüntetett foganatosításnál az említett szekrény két felének végei ezekre rászögecselt részek által vannak merevítve, azért ezen merevítést pl. az anyagból alkalmas módon kipréselt karimákkal is érhetjük el; a rászögecselt részek azonban, melyek öntött aczélból vagy kovácsolt vasból készülnek, ajánlatosabbak. A sajtolás útján készült és a vontató készüléket befogadó szekrényt azonban csak oly hosszal készítjük, hogy az az említett készüléket befogadhassa és nem okvetlenül szükséges, hogy az a kocsi egyik végétől annak másik végéig terjedő vastartónak részét képezze. A vontató és ütköző készülék, mely a kocsi végein egy-egy szekrényben van elrendezve, egymagában nem képezi tárgyát a jelen találmánynak, miért is az a rajzban egy frikcziós ellenállású rendszerhez tartozó szerkezetként van föltüntetve. A frikcziós és ruganyos ellenálló tagok a (25) hüvelyekben vannak elrendezve, melyeknek egyike a szekrénynek alsó (103) fele által hordatik, a mikor is az említett hüvelyek az alsó és fölső szekrényfelek között határolt hosszmozgást végezhetnek. Az ellentálló tagok egyik végükkel a (25) hüvelynek belső falára, másik végükkel a hüvelynek nyitott vége közelében elrendezett rögzített (26) lemezre támaszkodnak. A szekrény (103) és (104) hasítékaiban szabadon mozgó (27) kengyel közre fogja a (25) hüvelyt és a (26) lemezt és egyrészt a hüvelynek külső végéhez, másrészt a lemez külső oldalához támaszkodik. Ezen elrendezés következtében a húzó erők a vastartó (24) vállrészére (20. ábra) támaszkodó (26) lemez (9. ábra) által