18992. lajstromszámú szabadalom • Eljárás műkő előállítására mesterséges kovasavas mész képzése által

- 2 -mészből álló — födőréteget kapnak, azonban ezen eljárás mindig több napig tart és kovasavas mészen kívül szénsavas mész is képződik és a teljes megkeményedés csak a mesterséges megkeményedés után természetes úton az által történik, hogy a levegőből szénsav vétetik föl s hogy szénsavas mész keletkezik. 01chew3ky W. (2711. sz. német szabadalom) a tárgyakat először szénsavmentes forró levegőben kiszárítja azon czélból. hogy szénsavas mész fejlődésének meggátlása mellett a higroszkopikus víztől megszabadított tárgyakban a gőznek nagyobb s áthatóbb hatását létesítse. Dr. Schulte (63,410. sz. német szabadalom) nem szabad kovasavat, hanem annak vízben oldható nátronsóját (víziiveg) használja, mely szintén alkalmas arra, hogy mésszel kovasavas meszet alkosson. Ezen eljárás a gyakorlat számára nagyon is költséges. Becker és Klee a Neffgen-féle eljárást tovább fejlesztették, a mennyiben a szénsavas mésznek előzetes fejlődését elősegítik az által, hogy a mészhomokkeveréket már a keverésnél szabad szénsavval kezelik és a mesterséges megkeményítésnél (nyomókazánok elkerülése mellett közönséges nyomású vízgőzben) a szénsavas mész továbbfejlesztése végett atmoszferikus levegőt bocsátanak hozzá. Az eredmény szénsavas mészből s részben kovasavas mészből áll, az eljárás tehát a Michaelis-féle elvtől lényegesen eltérő, mindazonáltal mégis igen előnyös, mivel nyomókazánokat nem szükségei, s mivel a vegyi folyamat 48 óra alatt be van fejezve. Mey Károly eljárása (51,692. sz. német szabadalom) a Michaelis-féle elvből már csak a magasnyomást vette át, mint a megkeményedés gyorsításához szolgáló eszközt és szabad tiszta szénsav behatásán alapszik (1 — 10 légk. nyomással). E szerint csak szénsavas mész fejlődik és semminemű kovasavas mész. Mindezen eljárások azonban nem elégítették ki teljes mértékben a gyakorlat kívánalmait, mert nem lehetett a magasnyomású gőz (vagy szénsav) behatását s így a költséges berendezéseket (8 -12 légk. nyomás ellentállású kazánokat) elkerülni, vagy pedig nem tiszta kovasavas mész állíttatott elő. Mindezekkel szemben mi oly módszert találtunk föl, mely a fönti hátrányokat mellőzi. Eljárásunk abból áll, hogy a mesterséges kovasavas mész előállításának vegyi folyamatát az által vezetjük be, hogy a quarzhomok-marómészkeverékből alakított tárgyakat erre alkalmas falazott kamrákban vagy fából, vasból vagy egyéb anyagból készített tartányokban — melyek megfelelő fűtőkészülékkel (gőzfűtés, légfűtés, tüzelés stb.) vannak ellátva s melyekből a gőz a levegőt kiszorítja — tiszta rendes légkörnyomású gőz behatásának tesszük ki, midőn egyidejűleg a tárgyakat közvetlenül hevítjük. A gőzbeömlést a kamrák tetején kell elhelyezni, s a fenékhez közel gőzkifúvócsapok (vagy csövek) alkalmazandók. Ez által a gőz kényszeríttetik, hogy az egesz kamrát betöltse s azt keresztüjárja, a midőn a kamrában levő gőzmennyiséget a kifolyatókon megítélhetjük. Miután ezen folyamat megtörtént, a föntemlített fűtőkészülékek üzembe helyeztetnek. A gőztérnek eleinte csak 120° C.-ra szabad fölmelegedni, mindaddig, míg a mészhomokvegyülékben lévő higroszkopikus víz elgőzöltetett. Ha ezen hőmérséklet eleinte túllépetnék, akkor a higroszkopikus víz nagyon gyorsan elpárologna, a mi a múkőtárgyaknak ártana. A hevítést a higroszkopikus víz elgőzölögtetése után fokozatosan 200° C.-ig növeljük s ezen hőmérsékletet addig tartjuk fönn, míg a mészhomokkőtárgyak tömege teljesen kovasavas mésszé változott át. Eljárásunk a gyakorlatban következőkép viendő keresztül: Tetszőleges alkalmas oltó- s keverő-készűlékekben a fölhasználandó nyersanyagot ismert módon quarztartalma szerinti viszony-I ban égetett és őrölt mésszel keverjük, illetve I oltjuk; ezen keveréket azután lehetőleg szá-