18899. lajstromszámú szabadalom • Kazánok önműködő táplálására szolgáló infusor

át gőz áramlik lefelé, mely az (5) tartányból áramló vízben lecsapódik és miután a (8) tartányban és az ahhoz csatlakozó csővezetékben lévő vízre fölülről és alulról egyaránt gőznyomás gyakoroltatik, ennélfogva a vizet saját súlya fogja a (15) és (16) csövön át a kazánba nyomni. A vízbe szorult levegő, illetve légnemű alkatrészek a vízszintes (3) csőben gyűlnek össze. A (21) víztartóedéuynek csak annyi vizet szabad tartalmaznia és a (20) csapnak csak annyira szabad nyitva lennie, hogy a légbuborékok, melyek esetleg a (3) csőben a (19) cső alatt összegyülemlenek, a (21) tartányban lévő vizén át eltávozhassanak. Gőzbebocsátás előtt a (9), illetve (35) csap elzáratik, a közöttük és a két (2) és (17) szelep között lévő térbe pedig addig töltünk vizet, míg a víz a nyitott (20) csapon át a (21) víztartóba nem emelkedik. Ezután a (20) csap a föntebb jelzett módon csaknem teljesen elzáratik. Gőzbebocsátás előtt a (35) csap a 3. ábrán föltiintetett helyzetében van, melyben (36) furata által a (10) és (3-4) csövek között közlekedést létesít. Ha a (8) tartánynak az említett módon való vízzel megtöltése után a (35) csap elfordítása által a (13) és (34) csöveket kötjük egymással össze, úgy a kazángőz a (36) furaton át fölülről a (34) csőbe áramlik, ebben és a (8) tartányban kondenzálódva. A (8) csőben ós (15) tartányban lévő vízre a kazángőz fölülről és alulról egyenlő nyomást gyakorol, úgy hogy saját súlya következtében a kazánba folyik, és útjában csak a (17) szelep ellenállását kell leküzdenie, a mi a (8) tartánynak megfelelő magasságban való elrendezése által könnyen elérhető. Ha a (35) csapot ismét a 3. ábrán látható helyzetbe hozzuk, úgy az időközben kiürült (34 8 15 5) vezeték újból vízzel telik meg és (l)-ből új víz szivatik föl. Ezen játék megfelelő időközökben szabályosan ismétlődik. Az 1. ábrán fölrajzolt kiviteli alaknál a (36) csatorna helyzetéuek periodikus változtatása fölöslegessé válik. Itt a (8) tartány és a (9) gőzcsap között a gőzvezetőcső gyűrűalakú (28) kibővítésében a (12) fúvóka van elrendezve. A víz vezetőcső (11) szája szintén ezen kibővítésbe torkollik. A (12) fúvókának a (28) kibővítésben lévő részének legmagasabban fekvő pontján a (29) furat van elrendezve. A fúvóka pontosan a szűkített (27) csőszáj fölött a (8) tartányba torkollik, mely csőszáj alatt a (18) elosztó szita van alkalmazva. A (8) tartány azonkívül a legmagasabban fekvő (3) vízcsővel a (24) cső által van kapcsolatban, melynek alsó a (8) tartányba torkolló (25) vége teljesen nyitott, fölső (26) vége pedig egy körülbelül 3 mm.-res furattal van ellátva. A (9) gőzcsap olyan furattal van ellátva, mely a csaphelyzetnek megfelelően vagy a (10 12) csöveket, vagy pedig a (10 13) csöveket köti össze. A készülék működésbe hozatalakor az első összeköttetés létesül, a mennyiben az említett vezetékeknek vízzel való megtöltésekor a kazángőzt el kell zárni. Mihelyt a (2 17) szelepek és (20) csap közötti üreg vízzel meg van töltve és az infusor működésbe hozatik, a (9) csapnak az 1. ábrán látható helyzetet kell elfoglalnia, mely helyzetet csak akkor kell megváltoztatnia, ha az infusor működése beszüntetendő. Ebben a pillanatban a (12 27 8) vezetőcsövekben lévő vízoszlopot, mely fölülről úgy mint alulról egyenlő gőznyomásnak van kitéve, saját súlya a kazánba nyomja. A (24 5 6 7) vezetékben lévő víz a gőznyomás által ellensúlyozva föntartatik. Ha a víz színe a (8) tartányban a (25) csőszáj alá sülyed, a cső víz helyett gőzzel telik meg. Ekkor az (5 6 7) vezetékben lévő víz a két oldalról föllépő gőznyomás hatása alatt a (11) csőszájon átfolyik és az infusor ismét vizet szív magába. A (29) furat azon lökések elhárítására szolgál, melyek különben a (18) szita fölött bekövetkező gőzösszegyülemlés következtében föllépnek. Hogy hosszabb üzemmegszakításnál az infusornak a (24) csövön történő folytonos gőzáramlás következtében való átmelegítése megakadályoztassák, ezen csövön egy (31) csap van elrendezve, mely üzemszünetelés