18836. lajstromszámú szabadalom • Féksarú

let érintkezzék, míg csak a használat következtében ezen (al al) réteg elkopik és a féksarú belső oldala tökéletesen a kerék peremének megfelelő alakot nyer. Mint az 1. ábrából látható, az (al al) vonaltól a (bl bl) vonalig való kopás közben már a kerék pereme kemény öntvénnyel érintkezik, még pedig a féksarúnak mindkét végénél egyenletes mértékben, miáltal míg egyrészt a sarú tartóssága nagy mértékben növeltetik, másrészről a fékezés is hatékonyabbá tétetik. A kopási föliiletnek fokozatos továbbhaladása megközelítő pontossággal az 1. ábrán van (cl cl, dl dl és el el) vonalakkal megjelölve. Ezen kemény öntvényből való toldatok, melyeket a találmány szerint a féksarú két végénél alkalmazunk, egészen más hatást hoznak létre, mintha a féksarú végeit, vagy a végei között lévő egj-es részeket az öntés alkalmával keményítenénk meg, pl. az úgynevezett rezzentési eljárással. Míg ugyanis a találmány tárgyát képező féksarúnál kezdetben csakis lágy öntöttvasból álló föl Lilét érintkezik a kerék peremével s csak ezen lágy rétegnek bizonyos fokú elkopása után jut a kemény öntvény a kerék pereméhez, > még pedig oly módon, hogy a kemény öntvény keresztmetszeti területe a kopás mérvéhez képest fokozatosan növekedik, addig a föntebb említett módon készített féksarúknál kezdetben jut a legnagyobb teriilettel bíró keményített rész a kerékkel érintkezésbe s annak kiterjedése a kopás mérvéhez képest folytonosan kisebbedik, úgy hogy egyrészről az ily féksarúk míg újak, a kerék peremének káros és szükségtelen kopását idézik elő, másrészről a keményített rétegek elkopása után csekélyebb fékhatás mellett igen gyorsan el is pusztulnak. Ezen káros hatások még fokozottabb mértékben jelentkeznének akkor, ha a keményebb részek, vagy öntvények a féksarúnak nem a végénél, hanem közvetlenül a kopási fölületen volnának elrendezve. Tulajdonképen a találmánybeli féksarúnál, ennek belső kopási fölületénél, csakis lágy öntöttvasból álló fölület jut a kerék peremével érintkezésbe, úgy hogy ezen sarú, különösen használata kezdetének alkalmával épen olyan módon működik, mint pl. Buildernek öntöttvasból álló féksarúi. Azon elrendezés szerint, hogy a sarú két végéhez, ezeknek toldatába beágyazva, kemény öntvényből álló részeket alkalmazunk, nemcsak a féksarú tartósságát növeljük, hanem azonkívül a jármű kerekének szükségtelen koptatását is elkerüljük, a nélkül, hogy ez a fékhatás erejének rovására történnék. Mint az 1. ábrán látható, a találmány szerinti toldatokat a kerék pereméhez képest tangentialisan rendezzük el. Megjegyzendő azonban, hogy ezen toldatok a kerék peremével párhuzamosan is haladhatnának, azonban az előbbi elrendezés azért előnyösebb, mert az ily módon kiképezett féksarú alkalmazásának kezdetén, vagyis addig, a míg új, tökéletesen hasonló módon működik, mint az ismeretes öntöttvasból álló féksarúk. A találmány tárgyát képező féksarú az eddig ismeretes féksarúkkal szemben számos előnnyel bír. így pl. különös előnye a nagy szilárdság, mely abban keresendő, hogy maga az egész féksarú lágy és szívós öntöttvasból áll s a két végéhez csatlakozó kemény öntvényrészek oly módon vannak elrendezve, hogy a féksarú szilárdságát károsan nem befolyásolják s különös előnj' ezen elrendezésnél az, hogy a fokozatosan haladó kopás mérvében a kemény öntvények keresztmetszeti területe is fokozatosan növekedik. A föntebbiekből kitűnik, hogy a találmánybeli féksarú az eddig ismeretes féksarűknál sokkal tartósabb, szilárdabb, dörzshatása nagyobb és a kerék peremére egyenletesebben hat, mely eredmények tisztán csak annak tudhatók be, hogy a keményöntvényből álló részek a féksarú két végénél vannak elrendezve. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Öntöttvasból készült féksarú, jellemezve az által, hogy két végének toldatába oly kemény öntvény (aczélöntvény) da-