18823. lajstromszámú szabadalom • Beállító szerkezet, mely az erőt túlságos nagy ellenállás esetében nem viszi át

irányban hat, a (d) ütköző az (e) kart és az (f) kar a (b) tagot mozgásnak nem indítja. Azok a tagok, melyek a mozgás átvitelére és a szerkezet rögzítésére szolgálnak, természetesen tetszőlegesen választhatók meg. A 3. ábrán pl. a szögemelőt egy lengő kétkarú emelő helyettesíti, melynek lejtőhatást gyakoroló csúsztató pályája van. A 4. ábrán a (b) tag mozgatására az (e f) szögemelő szolgál, mi a működés módját nem változtatja meg. Hogy a szerkezet a 2. ábrán látható helyzetből az 1. ábrán látható helyzetbe akkor is visszavezethető legyen, mikor az (e) ütköző esetleg előbb tért vissza a kezdeti állásába, mint a (d) ütköző, az egyik vagy másik ütközőt engedékenyen képezzük ki, mint az a 4. ábrán látható. A szerkezet némileg módosítva látható az 5—8. ábrán. Ugyanis a szerkezet első sorban olyképen is módosítható, hogy ne az ütköző, hanem (a) taggal összekötött (d) ütköző térjen ki mikor a (b) tag nem okoz túlságosan nagy ellenállást, tehát mikor ez az (a) taggal együtt mozog. Ily szerkezet látható az 5. ábrán, ennél az (e) ütköző mozdulatlan, ellenben a (d) ütköző, illetőleg a (b) tag, mikor azt az (a) tag magával viszi, az (m) karok alkalmazása következtében kitér, úgy hogy a (d) ütköző az (e) ütközőt nem éri. Ha azonban a (b) tagnál ellenállás lé]) föl az (a) tag a (c) rúgó ellenében egyenes vonalban tolódnék el, ha ezt a (d e) ütközők meg nem gátolnák. Az (e) ütközőt nem kell okvetlenül oly módon alkalmazni, hogy a (d) ütköző pályájában nyúljon és csak akkor távolítassék el, mikor a (b) tag mozgatása nagyobb ellenállásba nem ütközik, hanem lehet az (e) ütközőt oly módon is elhelyezni, hogy az rendesen a (d) ütköző pályáján kívül feküdjék és csak akkor jusson ennek az ütközőnek pályájába, mikor a (b) tag a (1 rajzlap nagy ellenállás következtében az (a) taggal szemben hátra marad. Ez az eset a 6. ábrán látható. Ha a (b) tag hátramarad, az (a) tag mozgásánál az (i) pont a (k) emelőnek a (p) pont körül való forgása következtében az (e f) szögemelő (f) karjára nyomást gyakorol, tehát az (e) ütközőt a (d) ütköző pályájába tolja. Az (a b) tag egyidejű eltolódásánál azonban az (e f) emelő nem mozdul el, minthogy az egész rendszer egyenes irányban mozog. Hogy a (k) emelő az (f) karba ne ütközzék, mindegyik más és más síkban fekszik, úgy hogy csak az (i) pont érintkezhessék az (f) karral. Végül ennél a szerkezetnél is lehetséges, hogy az (e) ütköző mozdulatlan és a (d) ütköző mozog (7. és 8. ábra). Mikor a (b) kar ellenállásra talál, a (k) emelő a (c) rúgó megnyúlása közben elfordul és a vele összekötött a (d) ütközőt képező kart anynyira elforgatja, hogy a (d és e) ütközők egymást érik. A 7. és 8. ábrán látható két szerkezet annyiban tér el egymástól, hogy a 7. ábrán a (c) rúgó mozgó részek között, a 8. ábrán egy mozgó és egy mozdulatlan rész között van kifeszítve. SZABADALMI IGÉNY. Beállító szerkezet, mely az erőt túlságos nagy ellenállás esetében nem viszi át, azáltal jellemezve, hogy a beállító tagok a tulajdonképeni beállító mozgáson kívül még egy (abszolút vagy egymásra viszonyított relatív) mozgást is végezhetnek, továbbá, hogy közöttük egy engedékeny kapcsolat (c rúgó) van alkalmazva, mely a második elmozdulást mindaddig meggátolja, míg a beállító mozgással szemben föllépő ellenállás csekély, mely azonban akkor, mikor az ellenállás egy bizonyos értéket elért, a beállítómozgást a mellékmozgás által működtetett (e) ütközővel kapcsolatban meggátolja. melléklettol.) PALLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN