18689. lajstromszámú szabadalom • Öngyúló elektrolytikus izzólámpa

Megjeleni, 1900. évi julius lió 14-éii. MAGY. tgj KIR. SZABADALMI E9h HIVATAL SZABADALMI LEIRÁS 18689. szám. VII/h. OSZTÁLY. —BB——•— —— — IIM I Ili——— MMHMnMBWMHKI Öngyújtó elektrolytikus izzólámpa. RASCH EWALD FŐMÉRNÖK NÜRNBERGBEN A szabadalom bejelentésének napja 1899 márczius hó 28-ika. Az elektromos fénynek másodrendű vezetőkből készült pálczák, csövecskék és hasonlók segélyével történő előállítására szolgáló eljárásokat azok a hátrányok és gyakori nehézségek jellemzik, melyek az izzótesteknek egy külön, külső hőforrás segélyével történő előmelegítésből származnak. A szóban lévő találmánynál ez a világítótesttől elválasztott hőforrás (fűtőtest) elmarad, úgy hogy a föntebb jelzett eljárás gyakorlati kivitelét meggátoló nehézségek is el vannak kerülve. Míg ugyanis a Nernst Walther tanár által ajánlott lámpánál és az általa használt csekély feszültségű áramokkal szemben a föntebb körülírt másodrendű vezetők tökéletesen szigetelnek, tehát külön előmelegítést követelnek meg, hogy vezetőkké váljanak - mely czélból külső hőforrás alkalmazása szükséges —- addig ez nagy feszültségű áramoknál nem áll ily szigorúan. Ha ugyanis kondenzátorlemezek módjára ható elektródák közé megfelelő méretű és összetételű dielektrikumot iktatunk be, ez a dielektrikum bizonyos határokon belül a nagy feszűltségű áramot még hideg állapotban is vezeti és a kondenzátorlemezek, illetőleg elektródák elektrostatikai töltésének kiegyenlítődését teszi lehetővé. Az áram által ekkor végzett munka hővé alakúi át, úgy hogy a világítótestet alkotó dielektrikum vezető képessége a növekvő hőmérséklettel fokozatosan nagyobbodik és végül minden mesterséges előmelegítés nélkül — önállóan világít. A gyakorlati kivitelnél a tűzálló, vezető anyagból (grafitból, szénből, fémből stb.) készült elektródákat igen czélszerűen egy kapilláris üreggel bíró hengerbe hagyjuk benyúlni, hogy a világítótest a nagyfeszültségű áram hatása alatt még gyorsabban váljék vezetővé. A nagyfeszültségű áram ekkor az elektródák csúcsaitól kiindulva a kapilláris hengeren átcsap és a hengerben egy összefüggő, intenzív szikraív keletkezik, mely a világítótestet gyorsan annyira fölmelegíti, hogy az vezetővé váljék. Ha ez az állapot beállott, ha tehát az átcsapandó légréteg ellenállása nagyobbá lesz, mint a tulajdonképeni izzótesté, a szikraív eltűnik és az izzótestet az ezeii átfolyó áram automatikusan hevíti föl, úgy hogy az izzótest fehérnek mondható fényt szolgáltat, mely annak következtében, hogy az izzótest a spektrumnak főleg csak bizonyos részeit sugározza ki, elég gazdaságos. Ha az izzótest az áram hatása alatt világítani kezd, az áram feszültséget ismert szabályozó be-