18688. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hegesztés nélküli lánczoknak föltekercselés által való előállítására

sodik kivágás, melyben ez az (L) lauczszem a csiga forgása közben marad. Az (I K) föltekercselő gyűrű két részt a vezetékül szolgáló (P Pl M) hengerek között helyezzük el, melyek karimái a két részt egymásra szorítják. Az (N) peczkek a két (I K) rész czentrálására szolgálnak. A (P Pl M) hengerek forgásánál a hengerek a czentrális csigát forgásnak indítják. Ha kívánatos, lehet egymással érintkező fogaskerekeket is alkalmazni. A csiga két része közé befogott drót a csigának elipszis alakú hornyába tekerődzik föl, miközben a csiga külső, köralakú kerülete a (P Pl M) hengerek kerületével állandóan érintkezésben marad. Az utóbbiak hornyai félköralakúak, hogy a drótot vezessék és a kész lánczszem megfelelő alakját biztosítsák. Ha a föltekercselt drót az (I K) csiga, valamint a (P Pl M) hengerek hornyait teljesen kitölti, a föltekercselést abban hagyjuk, a drótot levágjuk és az (M) hengert, melynek tengelye emelhető és sülyeszthető fölemeljük, hogy föltekercselő csigát kivehessük, minek megtörténte után a kész lánczszemnt is eltávolíthatjuk. Minthogy eme lánczszemeknél az aczéldrótok nagy ellenállása és az a körülmény, hogy a hideg úton föltekercselt lánczszemek keresztmetszete meglehetősen nagy, a hegesztést rendkívül megnehezíti, a hegesztés czéljából a lánczszemet csak annyira hevítjük föl, hogy a külső drótrétegek hegedjenek össze, tehát hogy a belső rétegek szabadon fekvő drótokból álljanak. Ily módon oly lánczokat állíthatunk elő, melyek keresztmetszete nem homogén, de melyek szilárdsága jóval nagyobb, mint az egyes drótok szilárdságából várható szilárdság, és melyek azonkívül mindazoknak a föltételeknek megfelelnek, a melyet a lánczokkal szemben támasztanak, és melyek külseje a közönséges lánczokéhoz minden tekintetben hasonlít. A 15—18. ábrán látható készülék tehát lehetővé teszi, hogy technikailag alkalmazható lánczokat állíthassunk elő, melyeknek annak következtében, hogy belsejükben lazán fekvő drótok által képeztetnek, különös jó tulajdonságaik vannak. Könnyen be lehet látni, hogy a keletkezett lánczszemek drótszálait kemény forrasztás segélyével is lehet egyesíteni. így pl. lehet rézreszeléket és boraxot. rézfürdőt, zinkfürdőt stb. használni a forrasztás kivitelére. Végül megjegyezzük, hogy a 4., 5. és 6. ábrán látható gép egy fémsínnek hideg úton való föltekercselésére is használható, föltéve, hogy a sín oly vékony, hogy azt könnyen lehet hajlítani. Ugyanezt a gondolatmenetet követve, föltalálok arra jöttek, hogy a gyűrűket nem kell egyetlen aczól- vagy vassín föltekercselésével előállítani, hanem hogy egyidejűleg két sín is föltekercselhető, egy aczélvagy vassín és egy könnyebben olvadó anyagból, pl. sárga rézből készült sín. Minthogy ez a könnyen olvadó sín a vas vagy aczélsín által képezett menetek között foglal helyet, akkor, mikor a lánczszemeket fölhevítjük, könnyen megolvad és így valódi kemény forrasztást létesít. Ily módon tehát a föltekert spirálisokat alacsonyabb hőmérsékletnél lehet egyesíteni, miért is az eljárásnak az az előnye, hogy azok a nagy hőmérsékletek, melyek aczél hegesztéséhez szükségesek, elkerültetnek. Továbbá az alkalmazott lágy fém. a sárgaréz, a lánczszemek súrlódását, tehát kopását is kisebbíti. A vas vagy aczél és sárgaréz sínek föltekerésénél czélszerűen alkalmazhatjuk mindazokat a forrasztást megkönnyítő elővigyázati intézkedéseket (előzetes páczolást, borax közbehelyezését), melyek szükségesnek látszanak, a hevítés kivitelére vörösréz fürdő használható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás lánczok előállítására, az által jellemezve, hogy egy sínt, rudat vagy fémdrótot hő és nyomás hatása alatt, több egymás fölött fekvő és az előző lánczszembe fogódzó spirálmenetben meghajlítunk és ezeket a meneteket forrasztás vagy hegesztés által egy egységes testté egyesítjük. 2. Az 1. alatt védett lánczok előállítására