18688. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hegesztés nélküli lánczoknak föltekercselés által való előállítására

az eljárást, mely szerint egy és ugyanazon rúd tekercselése által egy lánczszemet állítottak elő, a nélkül, liogy ama gépeket is leírták volna, melyek segélyével mechanikus úton használható lánczokat lehet előállítani. Utalunk ebben a tekintetben: a 392,558. és 540.498. sz. amerikai szabadalmakra, melyek a lánczszemek tekercselés által való előállítását ismertetik, a nélkül, hogy az erre a czélra szolgáló gépeket is ismertetnék; továbbá az 1889. évi 3127. sz. angol szabadalomra, mely síneknek csavarmenetekben való meghajlítására szolgáló gépekre vonatkozik. Az előállított csavarmeneteket kézzel toljuk be a már elkészült utolsó lánczszembe, azután pedig a csavarmeneteket egymásra szorítjuk és ily módon ú jabb lánczszemmé alakítjuk. Semmi esetre sem ajánlottak azonban eddig még oly gépeket, melyek segélyével a sínt vagy drótot közvetlenül oly módon tekercselhetnék az előző lánczszembe, hogy technikai czélokra alkalmas, vagyis oly lánczszemek keletkezzenek, melyeknél a lánczszemek keresztmetszete és azok belsőségének (másszóval a lánczszem hosszának és szélessé gének) méretei a külömböző ipari czélok által meghatározott viszonyban vannak. Föltalálok súlyt fektetnek arra, hogy a méretek meghatározott viszonyban vannak, mert épen eme viszony betartása nehezíti meg a feltekercselő gépek szerkesztését. Megjegyzendő ugyanis, hogy a föltekercselő gép szerkesztése magában véve nehézségbe nem ütközik, a mikor arról van szó, hogy egy (a b) vastagságú és aránylag igen nagy (c a) átmérőjű (1. ábra) gyűrűt állítsunk elő. Ha azonban ugyanennél az (a b) vastagságnál az átmérőt (c a)-ra kisebbítjük (2. ábra), a nehézség jóval nagyobb fog lenni és még inkább fokozódik, a mikor elipszis alakú gyűrűket akarunk előállítani (3. ábra). A lánczok alkalmazási mód ja és a szilárdságtan törvényei határozzák meg eme viszonyt; tehát ezt a szabályt a lánczgyárosoknak be kell tartaniok. A legnagyobb megengedhető belső méretek D=35 e és d=l-3 e (3. ábra). Ezek a méretek általában el vannak fogadva és ama fölvonók : tb lánezdobjának kiviteli módozatait határozták meg, melyekre a lánczot föltekerjük. Az eddig szerkesztett föltekercselő gépek, mint pl. az 1839. évi 8114. sz., 1851. évi 13.817. sz. és 1861. évi 2281. sz. angol szabadalmakból ismeretessé vált föltekercselő gépek szerkesztői ezeket a viszonyokat figyelembe nem vették, még pedig ama nehézségek miatt, melyeket az illető föltalálok legyőzhetieneknek tartottak. Ebből az okból az illető eljárás szerint csupán csak fantázia-lánczok voltak előállíthatók és az illető eljárások soha sem nyertek gyakorlati alkalmazást. Ezen eljárásokra megjegyzendő, hogy mert előállításuknál ama viszonyt, melynek az (e d) és (D) méretek között lenni kell, figyelembe nem vették, eme viszonyokat a gyűrű alakjának megváltoztatásával nem sikerült létesíteni. Azonkívül mi arra is gondoltunk, hogy az egymásután következő meneteket a tekercseléssel egyidejűleg hegesszük össze, miért is a tekercselést meleg állapotban, nyomás alatt végezzük. Ez a gondolat teljesen új, mert az eddig ajánlott munkameneteknél a hegesztés vagy forrasztás a tekercseléstől teljesen elkülönítve történt. A szóban lévő eljárás nagy előnye az, hogy a hő akkor, a mikor a hegesztendő drót vagy rúddarabok egymáson fekszenek, csak nehezen hatol be az összehegesztendő fölületek közé. Ily viszonyok között a hegesztést akként kell véghez vinni, hogy a keresztmetszet teljesen homogénné váljék, különösen, ha a méretek nagyok, nem sikerül, aunál kevésbbé sikerül a forrasztás, melynél az összehegesztendő részek közé idegen anyagot kell bevezetni. Ha ellenben a tekercselés közben hő és nyomás, tehát az a két tényező hat. mely a hegesztéshez okvetlenül szükséges, teljesen homogén keresztmetszetet nyerünk és a keletkezett láncz nagy szilárdsága miatt igen értékes. A csatolt rajz 4., 5. és 6. ábrája egy homogén keresztmetszetű lánczszem előállítását ábrázolja, mely meleg úton, egy derékszögű négyszög keresztmetszetű rúdnak