18682. lajstromszámú szabadalom • Újítások pneumatikus kalapácsokon
következtében az egyes terekben légpárnák keletkeznek, melyek a szelep működésénél minden zajt meggátolnak. Mint az az 1., 5. és 6. ábrából kitűnik, az (E) szelep fejalakú végén egy (e8) karima van alkalmazva, melynek átmérője az (El) hüvely ürege átmérőjének felel meg. A földuzzadás ós fej között egy (e9) horony van alkalmazva, a fej pedig egy kiemelkedő (elO) központos toldattal van ellátva. Ha a szelep fölfelé mozog, ezíamozh gás az (a2) furaton kiáramló levegő fékező hatása következtében egészen a szelep elzáródásáig minden zaj nélkül megy végbe, minthogy a lassan kiáramló levegő az (elO) fej és a szelepház (e2) födelei között légpárnát képez. A szelep tehát lassan löketének végpontjához közlekedik. Ugyanez megy végbe akkor is, mikor a szelep ellenkező irányban mozdul el. Ekkor az (e8) karima kerül először a hüvely szűk furatába és a beáramló levegő számára rendelkezésre álló tért megszűkíti. A beáramló levegő sebessége kisebb, de azért folytonosan áramlik be levegő, mely ugyancsak légpárnát képez. Miután a (B) dugattyúnak a szerszám (D) nyelére a munka nemének megfelelően erősebb vagy gyöngébb lökéseket kell gyakorolnia, mert a szerszám munkája szögecselésnél egymást gyorsan követő, erős ütések egészen más, mint vésésnél vagy áttörésnél (igen erős ütések) a pneumatikus kalapáccsal egy fojtó szelep van összekötve, mely a szükségletnek megfelelően a szerszám ütéseit szabályozhatja. A fojtószelepet két egymásba csavart (G Gl) rész által alkotott és ezért meghosziszabbítható hüvely képezi, melynek egyik (G) része az (F) fogantyúval rendesen mereven van összekötve (1. ábra), míg a másik (Gl) részt a fogantyúba csavarják be. A hüvely (g) furata egyrészt az (f) csatornával áll kapcsolatban, másrészt pedig a (gl) kereszthasíték útján az (fl) csatornával közlekedik, mely utóbbi kapcsolat a hüvelyben lévő (H) fojtószelep segélyével megszakítható. A (H) fojtószelep a hüvelyen átnyúló (h) csap alakjában folytatódik, mely csap egy, a hüvelykujj által működtethető (I) emelő hatása alatt áll, hogy a fojtószelepet az egyik irányban a szélső helyzetébe el lehessen tolni. Ezt á helyzetet elérte a fojtószelep, mikor az (I) iemelő billentyűje a fogantyúra fekszik (6. ábra). Hogy az (I) emelőt a végállásában rögzíthessük, egy (i) orral van ellátva, mely a fogantyú ferdén elvágott részére fekszik, mikor a fojtószelepben elhelyezett és a hüvely födelére fekvő (h) rúgó az előbbit előre tolta (1. ábra). Ebben a helyzetben a fojtószelep az (f) és (fl) csatornák között a közlekedést megszakította. A (H) fojtószelepben lévő és az 5. ábrán látható furat a hüvely belső részét egy egésszé teszi, minek az a czélja, hogy a (H) szelep akkor is a kellő helyzetben tartassék1 , mikor a (hl) rúgó feszültsége csekély. Az (I) emelő az 1., 5. és 6. ábrán látható helyzetben tolta el a fojtószelepet leginkább jobb felé és ekkor a (gl) hasítékok teljesen szabadon fekszenek. A kalapács tehát teljes nyomással dolgozik. Ha a kalapács mozgását lassítani, vagy az (A) j hengerben uralkodó nyomást kisebbíteni j akarjuk, a mozgatható (Gl) hüvely (g2) j födelét egyszerűen a kellő irányban forí gátjuk, hogy a szelepkamrát megnyújthassuk és evvel a hasítékokat jobban jobb felé toljuk, úgy hogy azokat a (H) szelep részben elfödi. Ilyképen módunkban áll a levegőt az (A) hengerből teljesen elzárni, tehát fojtószelepnek maximális eltolását is hatálytalanná tenni. Hogy a (Gl) hüvely automatikus kicsavarodását meggátolhassuk, egy berendezésről gondoskodtunk, mely a (g2) födél csavarásához bizonyos erőkifejtést tesz szükségessé. Ebből a czélból a födél belső föliiletén bizonyos számú (g3) mélyedéssel van ellátva (10. ábra), melyek egy (g5) spirális rúgó hatása alatt álló (g4) szögécs letompított végének befogadására szolgálnak. Az (A) henger a fix (K) karmantyú se-
