18605. lajstromszámú szabadalom • Elektromágnes relais-k, billentyűkészülékek és más effélék számára

penyből áll, inely utóbbi a tekercset kö- . rülveszi és a (15) oszlop felé fordított végén lágy vasból készült (19) lemez által van elzárva. Az elektromágnes másik végén van (20) horgony és a (12) állvány mint alátámasztó. Az elektromágnes a (15) oszlopban beállítható. Erre szolgál egy rézrúd, mely a (19) korongon megy keresztül és a (26) mag i végébe van csavarva. A horgonnyal szemben való beállítást, (21) rúd csavarorsóján lévő (21') csavaranya révén (22) rúgó segélyével végezzük. A (16) mag a (19) koronggal való közvetlen mágneses összeköttetéstől vékony csillám vagy más nem mágneses anyagból készült (28) közbetett tárcsa által van megvédve, mely a (21) rézrúd körül a mag és a (19) korong közé van helyezve. A (12) állványnak kerek nyílása van, melyben a (18) köpeny fekszik. Ennek két hosszú (24 és 24') hasadéka van, az előbbibe a (13) állvány (25) vezetőszögecse nyúlik. A (20) horgony egy rézből készült közönséges (26) emeltyűből áll, mely a (10) alaplemezen lévő (27) csapágyban forgatható. Ezen emeltyű egy a (13) köpeny külső átmérőjének megfelelő korong alakjában van kiképezve és alul (29) toldalékkal van ellátva a (27) csapágyhoz való csuklós megerősítése czéljából. Fölül egy platinából készült (30) kontaktusszögeecsel ellátatt (29) orr van alkalmazva. Ezen orr a (38) állapítócsavaron évő (39) kontaktuspeczekkel együtt működik, a végből, hogy a horgonynak a mágneshez való közeledését határolja, a mágnestől való távolodását pedig a (14) újjban elhelyezett, széncsúccsal bíró (40) állítócsavar által határoljuk. A horgony emeltyűnek a mágnes felé fordított oldala a (31 32 33) lágy vasrészeket hordja, melyek az emeltyűre föl vannak szögecselve (3. ábra). Ezen részek a központi köralakú (31) darabra és a (32 és 33) félgyűrűre oszlanak, miközben a (32 és 33) részek helyzete a köpeny (24 és 24') hasadékok által elválasztott feleinek felel meg. Különböző mágnesszerkezetek számára a horgony különböző összeállítással bírhat és a vasrészek közötti közök csillámmal vagy más nem mágneses anyaggal tölthetők ki. A (30) karnak csaknem legkülsőbb végén egy forogható (34) beállító peczek nyúlik lefelé, melynek alsó vége a (35) fonál fölgöngyölítése által a (36) rúgó ós (37) kampó révén szabályozható húzást gyakorol a horgonyra, A javított reális épúgy lesz beállítva és működtetve, mint az ismertek. Új tulajdonságai, alakja és működése tekintetében a következők: A (23) köpeny tényleg folytatása a (16) magnak és csekély mágneses ellenállású visszavezető utat képez a gerjesztő áram által előidézett erővonalak számára. Ennek folytán a (16) magnak jelentékenyen erősebb mágnességét érjük el, mint ez különben lehetséges volua. Hogy azonban a gyors mágnesezéssel és mágnestelenítéssel szemben való ellentállást és az ezáltal okozott időveszteséget csökkentsük és ekként a készülék menetét gyorsítsuk, a mágneses kör összefüggése a (21) rézrúd és a horgony-részek közötti közterek elrendezése által meg van szakítva. A (24 és 25') hasadékok a mágneses forgó áramok lerontására törekednek. Az ekként szerkezteit készülékben a mágnesség emelkedése és esése sokkal gyorsabban történik, mint különben, míg a remanens mágnesség nagysága, mely a közönséges elektromágneseknél a jelek világosságát gyakran károsan befolyásolja, igen csökkenti. Ezért lehetséges a mágnesező erők egy nagy sorozata számára a horgonyt a maghoz igen közel elhelyezni, míg a közönséges elektromágnest hasonló föltételek mellett gyakran újból be kellene állítani. A 4. ábrában föltüntetett távíróbillentyű a megfelelő szerkezetű elektromágnest ábrázolja. (17x) a tekercs, mely a magot körülve-