18585. lajstromszámú szabadalom • Köpőláda
- 294 -mindegyikében egy vízszintes peezek van ágyazva. Mindegyik (d e) csapágy peczke két-két könnyen forgathatóan ágyazott (g f) illetve (h i) kar forgástengelye gyanánt szolgál? mely karok közül (g f) a (d) csapágyba (h i) ellenben az (e) csapágyba van szereive. A (g f és li i) karok, melyek közül az 1. ábrában csak az (f h) karok vannak teljesen megrajzolva, egyenlő nagysággal és alakkal (2. ábra) bírnak. A (g i) karok fölső végükön a (j) födélszárnyat, az (f h) karok ellenben a (k) födélszárnyat hordják. Ezen (j k) födélszárnyak, melyek a 2. ábrában föltüntetett normális állásuknál az (a) láda fölső nyílását teljesen elzárva a köpőcsészét elfödik, meghajlított fémlemezekből állanak, melyek az (a) láda belső palástfölületével azonos alakúnak és a jelen esetben megközelítőleg egy gömbpalást czikkéuek alakjával bírnak, úgy, hogy azok a berajzolt nyilak irányában a köpőláda belsejébe lendíthetők. A mint a 2. ábrában látható, a (j k) födélszárnyak akként vannak a hozzájuk tartozó és a (d e) csapágyak peczkei körül könnyen forgatható (g i) illetve, (f h) karokon elrendezve, hogy az ezen karokhoz képest aránylag súlyos födélszárnyaknak súlypontja a karok forgáspontján jóval túl esik. A (j k) födél szárnyak tehát a berajzolt nyilak irányában a köpőláda belsejébe iparkodnak billenni és ha ezen mozgásukban nincsenek megakadályozva, akkor azok a velük összekötött karokat magukkal menesztve (3. ábra) szétnyílnak és a köpőcsészét hozzáférhetővé teszik. Hogy azonban a födélszárnyak rendesen zárva maradjanak és csak akkor nyitódjanak, a mikor a köpőládát használni akarjuk, a következő szerkezetet rendezzük el. A köpőláda fenekén megerősített (m) csapágyban (1. és 3. ábra) a forgatható (n) emeltyű van ágyazva, mely a (g f) karok (d) csapágya fölött az (o) nyílással van ellátva és szabad végén az (a) láda egy furatán átjáró (p) peczken megerősített (r) nyomó gombot hordja. Az (n) emeltyű külső végének egy furatán a köpőláda fenekéhez erősített (s) peezek jár át, mely a (t) spirális rúgóval van körülveve. Ezen rúgó az (n) emeltyű külső végét az 1. ábrában látható módon fölfelé nyomja, a mikor is az (o) nyílásnak határélei a (g f) emeltyűknek kifelé fordított éleihez szorulnak és ezáltal ezen emeltyűket a 2. ábrában föltüntetett állásban tartják úgy, hogy a (j k) szárnyak egymással érintkezve a köpőláda csészéjét elfödik. Ha már most az (r) nyomógombot és ezzel az (n) emeltyűnek külső végét lenyomjuk, az (o) nyílás határélei a (g f) karoktól távolodnak, mire a (j k) szárnyak túlsúlyuk következtében a 2. ábrába berajzolt nyilak irányában szétbillennek, a mikor is a (g f) karok a 3. ábrában föltüntetett állásba jutnak. Mihelyt az (r) nyomó gombot szabadonbocsátjuk, a (t) rúgó az (n) emeltyűt fölfelé nyomja, miközben ez utóbbinak (o) nyílása a (g f) karokat és ezekkel a (j k) födélszárnyakat zárt állásukba meneszti. A (g f) karokat esetleg akként lehet a (d) csapágyban elrendezni, hogy azoknak szétbillenése egy rúgó által elősegíttessék, mely utóbbinak azonban csekélyebb feszültséggel kell bírnia, mint a (t) rúgónak. A mellékelt rajzban csak egy foganatosítási példában bemutatott köpőládát a találmány lényegének megtartásával természetesen sokféleképen lehet módosítani. így lehetne pl. forgástengelyükön túl meghosszabbított, de egymást nem keresztező (g f) karokat alkalmazni, melynek meghoszszabbított végei egymástól bizonyos szög alatt el vannak hajlítva és ezen egymástól elálló végek közé egy nyomó rúgót iktatni. Ezen esetben az (n) emeltyűnek (t) rugója elmaradna és a (g f) karoknak fölső végeit az alsó végek között elrendezett rúgó tartaná a zárt állásban. A rajzban lábnyomással működtetendően föltüntetett köpőcsészét akként is lehet méretezni, hogy az kisebb foganatosításban kézzel legyen működtethető, a mi különösen ágyban fekvő betegeknél jön előnyösen alkalmazásba.
