18536. lajstromszámú szabadalom • Furnirhordó

- 3 — nirozandó tárgy minden részére egyenletes nyomást gyakorolni, Ezután a (gl) nyúlványokat (2. ábra) áthajlítjuk és ragasztóanyag hozzáadásával a fenekekre préseljük. Ezen (gl) lemeznyúlványokat előzetesen fölmelegítjük, úgy hogy azok formáihatókká válnak és könnyen hajlíthatok az (A2) fenekekre. Szükség esetén a (gl) részeket akként vágjuk ki, hogy azok ne képezzenek az áthajlítás után ránczokat; ez azonban nem okvetlenül szükséges, mert az áthatlan membrán, mellyel a lemez az épen leírt eljárás szerint elláttatik, minden ránczba belefekszik és a nyúlványokat erősen hozzáragasztja a fenekekhez. Ily módon a 4. ábrában föltüntetett hordót állíthatjuk elő. A hordó külső burkolatának előállítása czéljából a hordó közepére és széleire furnircsíkokat göngyölünk föl, melyekre a külső burkolatot enyvezzük. Ha öblös hordókat akarunk előállítani, akkor csak a középső gyűrűt kell vastagabbra készítenünk a szélső abroncsoknál. A hordó (A2) fenekei még a (B3) léczekkel (t. ábra) vannak ellátva, melyeken a második (C2) fenék fekszik. Az (a c2) hordóköpeny tehát a közepére és széleire göngyölt (FI) és (F2) furnirgyürűkkel bír. Az (F2) szélső gyűrűkön egyúttal a hordó csinja van kiképezve. A tulajdonképeni hordó tehát állandóan légréteggel van körülvéve, mely a hordó belsejének hőmérsékletét szabályozza és egyenletessé teszi. A külső fenekek és a külső köpeny légnyílásokkal vannak ellátva. Ezeken át hideg levegőt vagy akár nyomó anyagot, nyomó levegőt stb. lehet bebocsátani, úgy hogy kívülről a belső hordóra ellennyomás gyakoroltatik, mely az erjedő folyadék kifelé gyakorolt nyomását ellensúlyozza, úgy hogy a hordó úgyszólván semmi nyomást sem kénytelen kitartani, a mi annak tartósságára nézve igen előnyös. A két hordóburkolat közötti teret szénsavval is kitölthetjük, úgy hogy ekként szénsavtartállyal bíró szállítható hordót kapunk. Ily hordó igen értékes, mert lehetővé teszi, hogy a háztartásban használtassák. A külső (U2) köpenyt egyes fáczolt (u3) deszkákból (5. ábra) is előállíthatjuk, melyek 30—40 mm. szélesek és egymásba nyúlnak, úgy hogy a köpeny mozgatható. Ily köpenyek különösen gyakran és gyorsan változó hőmérsékletnek és nagy hőmérsékváltozásoknak alávetett hordóknál alkalmazhatók előnyösen. A 7. ábrában föltüutetett hordó fenekei körülbelül 20—40 mm. vastag (1) korongokból állanak, melyek kerületükön oly mély lépcsős kivágással vannak ellátva, mint a köpeny vastagsága, úgy hogy a külső köpeny a fenekek kerületével egy magasságban van. A (2) köpeny már most egy darabból, több egyenlőtlen széles deszkából, vagy keskeny léczekből állhat és pedig vagy vastagabb falemezekből, vagy egymásra enyvezett furnirokból. Ha egy darabból áll, akkor az előzetesen rézsútosan levágott széleket vízálló enyvvel összeenyvezzük; ha több részből áll, akkor a hézagok tömíttetnek és az egyes részek egymásután vízálló enyvvel egymáshoz enyveztetnek. A (2) köpeny végeit a (3) szögekkel vagy csavarokkal, valamint vízálló kötőanyaggal erősítjük meg az (1) fenekeken. Ha a (2) köpeny egy darabból vagy több széles darabból áll, akkor arról kell gondoskodnunk, hogy ezen részeket a farostok elszakadása nélkül kényelmesen lehessen a fenekek sugara szerint hajlítani és hogy a hajlítás által a fában keletkező feszültség megsziintettessék. Ezen czélból a (4) köpenyrészek belső fölületükön a hosszirányú (5) ékhornyokkal (8. ábra) láttatnak el, még pedig a fa vastagságától és a hordó átmérőjétől függő számban. Ezen hornyokat vízálló kötőanyaggal vonjuk be, úgy hogy azok a fenék köré való hajlítás után ismét szorosan egyesülnek (9. ábra). Miután a henger zárva van, egy a fenekeken túlnyúló hosszfurnirt enyvezünk a hordóhenger széleire, mely furnirnak túlnyúló részeit az előbb leírt módon a fenekekhez ragasztjuk. A hordót ezután közepén és végein alkalmas (6) abroncsokkal látjuk el (7. ábra).